Kerei, Pattogi és Kutya egyszerre tér be a postára. Nos, ennyi éppen elég ahhoz, hogy mindenki tudja: itt bizony most egy fantasztikus jelenet következik. Szegény Mimike!

Kerei: Itt a pontos cédula is.  2700 forint összesen. Annyi, ugyebár?

Mimi: Pontosan.

Kerei: Ahogy a listán feltüntettem, ez itt 100 db 10 forintos. Biztos, hogy annyi. Nekem elhiheti. Magam is pénzügyi szakember vagyok.

Mimi: Szép szakma. kis türelmét kérem, mert meg kell számolnom. Ez a szabály.

Pattogi: Szent ég! Mit csinál ez az ember?

Kutya: Ha jól látom, pénzt fizet. Csekket is adott be.

Pattogi: Ennek sohasem lesz vége. Koldus ez, vagy földhöz vágta a gyerekkori perselyét?

Kutya: Nem koldus. Adószakértő. A gyerekkori perselyében más pénzek lennének. Honnan a fenéből van ennek ennyi aprója?

Mimi: Eddig 1000. Kérem szépen a következő adagot! 50 darab 20 forintost.

Kerei: Tessék.

Pattogi: Felforr az agyvizem! Ha ez a következő adagot 2 forintosokban adja, akkor én... én... én belerúgok! Hogy képes ilyen türelmesen várni, uram?

Kutya: Ha a kisasszony ilyen türelmesen és udvariasan kibírja, mi nem szólhatunk egy szót se! Ha én lennék az ő helyében, nem tudom, nem küldeném-e melegebb éghajlatra.

Pattogi: Maga... Maga egy... nem is találok rá kifejezést. mit gondol, meddig bírjuk gyufával itt maga mögött? Miért ide hozta azt a nyomorult pénzét?

Kerei: Először is: kikérem magamnak, hogy az ujjával böködjön. Ehhez nincs joga. Másodszor: ez a pénz törvényes magyar fizetőeszköz. Márpedig, ha az, akkor fizethetek vele. Na, álljon vissza, és várjon!

Mimi: Ez eddig 2000. Még 700-at kapok.

Kerei: Tessék parancsolni: 14 darab 50-es. Ez már szinte gyerekjáték, ugyebár?

Mimi: Szinte. Ez 15. Egy visszajár.

Kerei: Szinte lehetetlen. Jól megszámolta, hölgyem? Én magam kétszer is igen alaposan megolvastam.

Pattogi: Képes volt otthon üldögélve számolgatni azt a halom garast?! Ha bemegy egy nagyobb postahivatalba vagy bankba, ott van olyan gép, amelyik percek alatt megszámolja. Nekem meg cafatokban lógnak az idegvégződéseim!

Kerei: Türelem rózsát terem!

Kutya: Csókolom a kezét! Maga egy valóságos tündér. Hogy bírta ki ezt a hólyagot ilyen türelemmel?

Mimi: Kicsit sokáig tartott, de befejeztük. Na, lássuk!

Kutya: Este feljövök magáért. Megjött az én művész barátom, meglátogatjuk!

Pattogi: Most meg maga kurizál itt? Mit gondolnak, mennyit bír ki egy ember? Eszükbe se jut, hogy másnak sürgős dolga lehet?

Kutya: Uraságod elrontotta a gyomrát?

Pattogi: Miért?

Kutya: Mert hogy sürgős dolga van.

Pattogi: Kész! Feladom! Nem a pénzt, hanem a reményt.

Kutya: Várjon, maga következik!

Egy házaspár beül a presszóba és meghatja Almát. Nagyon szép jelenet. Valódi emberi érzések kerülnek felszínre.

 Alma: Jó napot! Parancsoljanak, miben segíthetek?

Hölgy: Talán emlékszik, egy hónappal ezelőtt voltunk itt.

Férfi: A házassági évfordulónkon.

Alma: Igen, most már emlékszem. Jó napot!

Hölgy: Akkor nem tudtuk kifizetni a pezsgőt.

Férfi: Most szeretnénk megköszönni.

Hölgy: Fogadja el, legyen szíves!

Alma: Igazán nagyon kedvesek! Köszönöm, de tényleg nem kellett volna!

Férfi: Tudja, akkor éppen nem volt pénzünk!

Hölgy: Nem is lett volna szabad ide úgy beülni pezsgőzni.

Alma: Kicsit szokatlan volt, de nekem nagyon tetszett, hogy ünnepelni akarnak! Lehet, hogy nem vagyok jó üzletasszony! Még egyszer köszönöm és minden jót!

Szegény Rezső otthon fekszik betegen, de nem hagyja cserben Almát és Lacit. Küld maga helyett segítséget, akit azonnal megkedvel a zord főnök.

Alma: Rezső nem jelentkezett?

Laci: Lázas, de küld egy helyettest.

Alma: Az jó lesz, mert egyedül nem győzöm. (A vendégekhez:) Parancsoljanak!

Kázmér: Kezit csókolom!

Alma: Jó napot kívánok! Parancsoljon!

Kázmér: Szabad érdeklődnöm, nem innen hiányzik egy Rezső nevű?

Alma: De igen!

Laci: Magát küldte helyettesnek?

Kázmér: Szó szerint azt mondta: Rád van szükség Kázmér, aki mindig ráér. Jót kacagtam rajta!

Alma: Akkor azért nem lehet olyan súlyos az állapota!

Kázmér: De! Azt is mondta, menj helyettem Kázmér, mert magasra szökkent a lázmér-ő. Ezen is jót derültem.... Hát akkor átöltöznék és munkába állok.

Alma: Az jó lesz!

Laci: Megenged egy kérdést, Kázmér úr! Dolgozott ön valaha ebben a szakmában? Úgy értem, a vendéglátóiparban.

Kázmér: Óh, igen! Mosogattam, felszolgáltam, kávét főztem, koktélt kevertem, pincérkedtem, párszor vendég is voltam. Kidobófiú még nem voltam, de azt nem is vállalom.

Alma: Hát akkor, öltözzön át, kedves Kázmér, és lásson munkához! Ott van hátul az öltöző!

Kázmér: Egyenruha kötelező, vagy szabadon választott?

Laci: Jó lesz a saját! A pénzeket Alma szedi össze, maga segít a felszolgálásban és vált engem a kávégépnél.

Etus és Józsi ismét beszélgetnek. Rendkívül izgalmas.

Etus: Még azt mondja meg, Józsikám, hol kapnék szép virágot!

Józsi: Ott, a sor végén van egy helyes virágos lány, olyan csokrot köt, amilyet csak akar. De nem beszéltünk a lényegről: mi a véleménye a választásról? Elment egyáltalán?

Etus: Hogyne! Nélkülem meg se tartották volna. De ahogy nézem, a java még hátra van.

Józsi: Bizony! Most már biztos, hogy én is elmegyek.

Etus: Józsi, maga nem szavazott? Képes volt kapálni, miközben mi az ország sorsáról döntöttünk? Ezt még elviszem.

Józsi: Nem kapáltam. Permeteztem. Nem lehetett tovább halogatni Tudtam, hogy lesz még egy forduló. A permetezés nem várhat. Kétszáz forint.

Etus: köszönöm szépen! Tessék!

Józsi: Szabad kérdeznem, hogy kire szavazott?

Etus: Nem szabad.

Józsi: Jó! Értettem. A titok az titok.

Etus: Na, azért! Ég áldja! Megyek virágot venni.

Janka, Feri és az ügyvédnő Zsuzsa hagyatékáról beszélgetnek. A volt takarítónő ismét ostobán viselkedik, de végül könyörögni kezd Ferinek.

Feri: Nem biztos, hogy jó a kávé, mert nincs benne nagy gyakorlatom.

Janka: Ilyen sok a hagyatéki illeték?

Feri: És ha rögtön eladnánk a lakást és vennénk egy kisebbet?

Ügyvédnő: Akkor az eladás bevétele után jövedelemadót kell fizetni, de ebből, ha jól tudom, levonható a hagyatéki illeték összege.

Janka: Nahát, ilyen fiatalon ennyi mindent tud, kedves ügyvédnő! Én is tanulni akartam, csak hát jött a korai házasság, a háztartás, aztán a nehéz évek... és lemaradtam. Pedig azt mondják, nagyon éles eszű, tehetséges fiatal lány voltam.

Feri: Janka néninek most is úgy vág az esze, az enyém viszont nem, ezért felírom, amit mondott, Jutka számára.Ugyanis mindez rá tartozik, ő az örökös.

Janka: Persze, tökéletesen így van. Mondja, drága, kedves ügyvédnő! Nem lehetne valahogy megravaszkodni, hogy mintha szegény megboldogult Zsuzsa, meg én élettársi viszonyban éltünk volna?

Ügyvédnő: Hogy miben?

Janka: Élettársi viszonyban! Hiszen évek óta együtt éltünk. És akkor én is örökös lehetnék.

Feri: Janka néni, tudja azt, hogy mit jelent: élettársi viszony?

Janka: Persze! Együtt él, ennyi az egész. Mi aztán együtt éltünk... Én láttam el szegény drágámat, amíg betegeskedett. Jobban gondoskodtam róla, mint a testvére, pedig én csak a sógornője voltam. Ez nem elég?

Ügyvédnő: Az élettársi viszony egészen mást jelent. Majd Vágási úr elmagyarázza, hogy mit. Én egyébként is csak Lovas doktort helyettesítettem, amit kellett, elmondtam. Holnap hazaérkezik, és a többit vele tessék intézni. A kávét köszönöm.

Feri: Köszönünk mindent! Az anyagiakat illetően...

Ügyvédnő: Azt majd Lovas doktorral intézzék! Minden jót, viszontlátásra!

Janka: Viszontlátásra!

Feri: Elnézést kérek, Janka néni néha furcsákat talál.

Ügyvédnő: Edzett vagyok, de ettől az élettársi ötlettől még magam is meglepődtem. Viszontlátásra!

Feri: Kezitcsókolom! ... Janka néni, megpróbálom elmagyarázni a dolgot. Volt szerelmi kapcsolat Janka néni és Zsuzsa néni között?

Janka: Hogy merészelsz ilyen ostoba, gusztustalan dolgot feltételezni? ... Te jó ég! Mit gondol most rólam ez az ügyvédnő? Oda a jó hírnevem! Bocsánat, Ferikém, drága! Ugye nem mondod el ezt a csacsiságot Jutkának?

Kerei az olvasószobában búsul. Kutya és Sümeghy kifaggatja, mi történt vele. Drámai pillanatoknak lehetünk tanúi:

Kutya: Ni csak! Kerei úr! Ön itt? Micsoda meglepetés! Valami baj van a szemével?

Kerei: Hagyjanak engem békében! Szeretnék egyedül maradni! Távozzanak!

Kutya: A legnagyobb sajnálatomra nem tehetjük. Ez olvasószoba. És aki ebben a házban lakik, mindenkinek joga van ide beülni. Még önnek is!

Kerei: Csak bántsanak!

Sümeghy: Nem bántotta senki. Csak érdeklődtünk, hogy nincs-e valami hiba.

Kerei: Hiba? Hát! Bűn, megbocsáthatatlan bűn. Olyan katasztrófa történt velem, amit maga fel sem foghat! Gikszerezett már a színpadon azzal a betegen énekeltem, és nehezen szólt a vócse.

Kutya: Csak nem énekelt, Kerei úr? Talán kicsit felöntött a garatra! Beleesett a szemébe 7-8 féldeci, és azt restelli most ennyire.

Kerei: Én nem iszom. Nem cigarettázom. Józan és kiegyensúlyozott életet élek. De olyasmi történt velem, amit maguk úgysem értenek. Tudják, mi a foglalkozásom?

Kutya: Azt mondta, hogy adótanácsadó. Még segítettem is kirakni a kis hirdetéseit. Rosszul alakult az üzlet? Mondja meg már, mi van magával az Isten szerelmére!

Kerei: Az van uraim, hogy én, aki az adózás minden titkát ismerem, a kiskaput, a nagykaput a törvényt, a szabályt, én, Kerei Gusztáv, a tévedhetetlen adótanácsadó, elfelejtettem befizetni a saját adómat. Finita la comedia.

Kutya és Mimike süteményt eszik és pezsgőzik újév alkalmából. Igen ám, de Kerei "hivatalosan" megérkezik és kifejti a véleményét az egész éjjel tartó buliról.

Kutya: Parancsoljon, foglaljon helyet!

Mimike: köszönöm!

Kutya: Nem kezdhetjük szárazon az új évet!

Mimike: Nem várjuk meg a többieket?

Kutya: Akkor majd megismételjük! ... Minden jót kívánok!

Mimike: Boldog új évet!

Kerei: Látom, csapszéket rendeztek be az irodában. Így aztán nem csodálom, hogy nem mennek a dolgok!

Kutya: Ünnepnap van, Kerei úr. Újév. Nem tudott róla?

Mimike: Megkínálhatom egy kis süteménnyel?

Kutya: Vagy egy korty pezsgőt?

Kerei: Nem kocsmázni jöttem, hanem hivatalosan. Kérem, ez tarthatatlan! Egész éjjel fújták körös-körül a zajos papírtrombitáikat és rakétáztak. Kérem, nem él a környéken egy hivatalos személy, aki megrendszabályozná a csendháborítókat? Ni már! Majdnem rosszul lettem!

Lillácska: Boldog új évet!

Sümeghy: Boldog új évet! Nélkülünk isszátok a pezsgőt? Ez nem szép dolog. Nem dobna be egy pohárkával a gallér mellé, Keszeikém?

Kerei: Nem vagyok a Keszeikéje! Kerei Gusztáv a nevem és már itt sem vagyok. Telefonálok a hatóságnak a csendzavarás végett. Szégyelljék magukat!

Janka éppen a Mikulás bácsi fogadására tanítja Matyit, de aztán belép Jutka és mindent elront.

Janka: Holnap szép fényesre kipucolod a cipődet, aztán kiteszed az ablakba, és ha nagyon jó kisfiú leszel, a Mikulás hoz neked finom csokikát. De ha rossz leszel, csak a krampusz hoz virgácsot!

Matyi: Honnan tudja ez a Mikulás, hogy én milyen voltam?

Janka: Hát... Te csak ne kíváncsiskodj, csináld, ahogy mondtam, és meglátod, hogy tudja. Te csak higgyél Janka néninek!

Matyi: akkor miért árult ma egy Mikulás bácsi kis Mikulásokat az iskola előtt?

Jutka: Ezt nem is mesélted! Milyen Mikulás? Ismerős volt? Vettél is tőle csokit?

Matyi: Mondtad, hogy ne vegyek az utcán semmit, nem is vettem.

Jutka: Abból nem lehet semmi baj, ha kipucolod a cipődet, ahogy Janka néni tanácsolta. Indulj, és kezdd el most, jó?

Janka: Menj szépen! Biztos valami ügyes feketéző árul ócska csokoládét az iskola előtt.

Jutka: Drogos csokikat. Két hete figyeli a rendőrség az iskolát.Ha ez most ott mikulásozott, lehet, hogy el is kapják.

Janka: Megáll az ember esze! Gyerekekkel is kísérleteznek?

Jutka: Van, ahol a gyerekekkel árultatják. A nagyobbak már diszkóznak, ott egy kedves úr ajándékba adja, hogy adják tovább a kicsiknek. Így lassan kiépül a hálózat. Egyszer régen már elkaptak egy ilyen dilert az iskola előtt, az nyalókákat ajándékozott. Úgy látszik, most más édességgel kísérleteznek. De most nagyon ideges vagyok, nem akarok erről többet beszélni. S azt sem akarom, hogy Matyi meghallja. Mi újság, Janka néni?

Janka: Mi újság? Ugyanaz, mint mindig! Itt a karácsony, az új év, Zsuzsa, szegénykém, az ünnepeket is biztosan a kórházban tölti. Neki ez a combnyaktörés lett az ünnep. Pusztulunk, veszünk... azért gondolom, valami kis ajándéknak biztosan örülne. Dehát... Mondjam?

Jutka: Ne mondd! Nem hiszem, hogy más ajándékra vágyik, minthogy jobban legyen.

Janka: Ahogy gondolod, drága Jutkám! Zsuzsa, szegény, mondja, hogy bejelentett egy szemorvoshoz. Mi baja a szemednek,

Jutka: Csak annyi, hogy könnyen fárad, és nem látok élesen. Egy kis szemtengelyferdülés.- Ezért kell felíratnom szemüveget. Úgy fogok kinézni, mint egy tudós manó.

Janka: Hahaha! Jaaaa! Nem csak fölöttünk jár el az idő. Ti fiatalok is szép lassan középkorúak lesztek. Haha! És jönnek a bajok, jön az itt fáj, ott fáj, jönnek a problémák, jön a szemüveg, a gyógyszerek. Az élet nagy daráló, drága Jutkám! És nincs kivétel! Mondják, hogy ha valaki ötven felett arra ébred, hogy nem fáj semmije, az azt jelenti, hogy meghalt!

Janka: Még nem vagyok ötven, Janka néni.

Janka: Majd leszel, höhö! Ha leszel.

Matyi: Eszembe jutott valami: nem rakhatom a cipőmet az ablakba, mert nálunk nincsen dupla ablak. Különben is, hogy nyúl át a Mikulás az üvegen?

Jutka: Majd este elmondom neked. Amit Janka néni mondott, az egy szép mese.

Janka: Jaj, ti minden szép hitet elvesztek a gyerektől! Nincs se Mikulás bácsi, se Jézuska ajándékokkal? Minek ilyen fiatalon beavatni a rideg valóságba?

Egy férfi keresi otthon Julit. Nyilvánvaló, hogy a pasas mit akar a doktor feleségétől, de pechükre éppen Ádám veszi fel a telefont. Hogyan kezeli a szituációt? Így:

Mágenheim: Mágenheim. ... Tessék? ... Hogy? ... Jó, igen. Vitéz úr.. Julikám, Vitéz úr van a vonalban.

Juli: Nem vagyok itthon!

Mágenheim: Azt mondja, hogy nincs itthon. ... Hogy nem hiszi? Hát pedig ő maga mondta, hogy nincs itthon. Úgyhogy sajnos nem is tud a telefonhoz jönni. ... Ühüm. ... Üzenetet? Persze! Hogyne, csak tessék mondani! ... Igen... Azt üzeni, hogy este megvár a kozmetika előtt.

Juli: Ne várjon sehol! Már százszor megmondtam neki.

Mágenheim: Ne várja! Azt üzeni, hogy ezt már legalább százszor megmondta már magának. ... Jó, akkor én talán be is fejezném a tolmácsolást. Viszonthallásra. ... Kicsit erőszakos, nem?

Juli: Nem tudom, hogy honnan veszi a bátorságot, hogy ide telefonáljon. Ne haragudj, én nem tehetek róla.

Mágenheim: Világos. Különben is jobb, ha velem beszél, mintha veled. Mi ez a füst? ... A fene egye meg, emiatt a hülye miatt odaégett a pirítós! A francba!

Julcsi: Kigyulladt a ház?

Juli: Majdnem. De apád minden szempontból eloltotta.

Julcsi: Nagyon büdös van, kinyitom az ablakot. Nem Viktor telefonált?

Juli: Sajnos nem.

Mágenheim: Tessék! A pirítós szénné égett, a kávé is kifutott. Emiatt a barom miatt kezdhetem elölről a reggeli készítést.

Juli: Ülj le, majd én megcsinálom. Őőőő... ki a barom?

Mágenheim: Vitéz művész úr. Újabban rajtam keresztül kér randevút anyádtól.

Julcsi: Modern megoldás. Te meg kérd meg a szép jogásznőt, hogy ő meg anyát hívja!

Juli: Azt hiszem, fejbe vágom ezt a lányt egy kemény tárggyal.

Mágenheim: Ne tedd! Nincs nálam elég kötszer.  Valami kevésbeé veszélyes büntetésben benne vagyok.

Julcsi: Mondj igazat, és betörik a fejed. Sajnos a tízparancsolat csak a szülőket védi. A szókimondó igaz gyermekeket nem. Üljetek le és én mindent rendbe hozok.

Mágenheim: Vitéz urat is?

Juli: A szép ügyvédnőt is?

Julcsi: Csak azt, ami most a reggeliből tönkre ment. A többi ügyben nem vagyok illetékes. Bár, ha kéritek, akkor beszélek mindkettővel, és garantálom, hogy egyik sem fog ide telefonálni többet.