Szegény Rezső otthon fekszik betegen, de nem hagyja cserben Almát és Lacit. Küld maga helyett segítséget, akit azonnal megkedvel a zord főnök.

Alma: Rezső nem jelentkezett?

Laci: Lázas, de küld egy helyettest.

Alma: Az jó lesz, mert egyedül nem győzöm. (A vendégekhez:) Parancsoljanak!

Kázmér: Kezit csókolom!

Alma: Jó napot kívánok! Parancsoljon!

Kázmér: Szabad érdeklődnöm, nem innen hiányzik egy Rezső nevű?

Alma: De igen!

Laci: Magát küldte helyettesnek?

Kázmér: Szó szerint azt mondta: Rád van szükség Kázmér, aki mindig ráér. Jót kacagtam rajta!

Alma: Akkor azért nem lehet olyan súlyos az állapota!

Kázmér: De! Azt is mondta, menj helyettem Kázmér, mert magasra szökkent a lázmér-ő. Ezen is jót derültem.... Hát akkor átöltöznék és munkába állok.

Alma: Az jó lesz!

Laci: Megenged egy kérdést, Kázmér úr! Dolgozott ön valaha ebben a szakmában? Úgy értem, a vendéglátóiparban.

Kázmér: Óh, igen! Mosogattam, felszolgáltam, kávét főztem, koktélt kevertem, pincérkedtem, párszor vendég is voltam. Kidobófiú még nem voltam, de azt nem is vállalom.

Alma: Hát akkor, öltözzön át, kedves Kázmér, és lásson munkához! Ott van hátul az öltöző!

Kázmér: Egyenruha kötelező, vagy szabadon választott?

Laci: Jó lesz a saját! A pénzeket Alma szedi össze, maga segít a felszolgálásban és vált engem a kávégépnél.