Az iskolában összeesett az éhségtől egy kislány. Jutka hazakísérte, és persze beszélgetett vele.
- Szóval ad az anyukád mindennap pénzt a reggelire.
- Egy tízest.
- Szép! Abból vehetnél kiflit meg tejet! Sőt, még maradna is!
- Nem mindig van időm vásárolni.
- De kólára van!
Eközben hazaértek, és bementek a kislány lakásába. A gyermek udvariasan pálinkát töltött a vendégnek, mert hiszen őt így nevelték.
- Tessék parancsolni! Tessék helyet foglalni! Anyu csak hét körül jön haza: Korén megy el. Van másodállása is.
- Ketten laktok itt, ugye? Szép lakás!
- Én takarítom. Egyedül tartom rendben.
- Terike! Én most nem tudom megvárni az anyukádat. De mondd meg neki, hogy én nagyon szívesen beszélnék vele valamikor. Írja be az üzenőfüzetedbe, hogy mikor!
Jutka visszatöltötte a pálinkát a borospohárból az üvegbe.
- Nem tetszik szeretni?
- Nem nagyon. Anyukád szereti?
- Nem! Csak ha Béla bácsi eljön, aki most udvarol neki. Akkor isznak egy-két kupicával, azután elmennek.
- És te mit csinálsz, amíg anyuka hazaér?
- Lemegyek a közértbe. A konyhában van a pénz, meg anyu cédulája, hogy mi kell. Aztán megcsinálom a leckét, aztán megágyazok, talán tévézek.
- Terike! Gondolkoztál mér azon, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
- Én bíró leszek! Aki mindig ítélkezik. Aki igazságot tesz!
- Hát akkor, Terike, ne felejtesd elmondani az anyukádnak, amire kértelek!
- Jutka néni! Én a pénzt sosem kólára költöm, csak a többieknek mondom!
- Hanem?
- Tetszik, tudni, de ez még titok, gyűjtök! Anyu se tudja! Senki a világon!
- És mennyit gyűjtöttél össze?
- Tavalyról van 540, az ideivel majdnem 700.
- És mire gyűjtesz?
- Tessék megígérni, hogy az anyu nem tudja meg!
- Megígérem.
- Apunak veszek egy autót.
- Hogyan?
- Egyszer itt volt az apukám, és azt mondta, szeretne végre egy autót. Megérdeklődtem. A használt Trabant kijön húszból is.
- Terike, gyakran jön ide az apukád?
- Csak egyszer volt, amire emlékszem. De biztosan majd jönni fog, mert most valahol külföldön van.
- Jól van, Terike! Biztosan nagyon szép autó lesz! Majd meglátod!
