Lenke néni összebarátkozik Böhm bácsival. Az idős ember felfedi legféltettebb titkait vendége előtt.
Böhm: Kezeit csókolom. Mivel szolgálhatok? Tessék parancsolni!
Lenke: Nem akarok zavarni, de maga tartozik nekem 20 forinttal.
Böhm: Húsz forinttal? Te Jó Isten, miféle 20 forinttal?
Lenke: Maga a múlt hónapban kért a gyerekeknek 20 forintot. Én azzal a feltétellel adtam, hogy a lépcsőházban megjavíttatja a villanyt. Ez a mai napig nem történt meg. Az ember kitöri a nyakát!
Böhm: Minden szava igaz. Négyszer hívtam a szerelőket, négyszer megígérték, hogy jönnek, de egyszer sem jöttek. Na de miért állunk itt, asszonyom? Fáradjon be, legalább egyszer körülnéz nálam! Különben is bent van a pénztárcám.
Lenke:Az csak tréfa volt. Na jó, nem viszem el az álmát!
Böhm:Tessék, parancsoljon helyet foglalni!
/Bemennek a másik szobába, és Böhm bácsi megmutatja a régi lemezjátszót/
Böhm: tetszik tudni, ez az én szórakozásom. Lemezeket gyűjtök. Régi tánclemezeket. Ez egy olyan öreguras szórakozás. Járom a boltokat, az antikváriumokat, és ha találok egy régi darabot, akkor azt rögtön megveszem.
Lenke: Kedves szórakozás. Azért maga nagyon magányos lehet itt.
Böhm: Neeem. Én szeretem az egyedüllétet. Én szeretek meditálni. Én ugyanis papnak készültem.
Lenke: Papnak?
Böhm: A drága jó szüleim nagyon vallásosak voltak, és egész kiskoromban már papnak szántak. Aztán jött ugyebár a nagy szerelem, és a felszentelés előtt kiugrottam.
Lenke: Ezt nem gondoltam volna. Azt hittem, hogy maga hivatásos agglegény.
Böhm: Most már az is vagyok! A kiugrás után ugyanis megnősültem. Borzasztó volt. Rémes! Na, de nem tartott soká! Nem tartott soká, és most már meg tudom becsülni az egyedüllétet.
Lenke: Nem hiányzik a család?
Böhm: Kegyed nem ismerte azt a nőt! Még a gondolatát is kiűzte belőlem. Apropó család. Itt van például az egész ház. Minden időmet kitölti! De tényleg, hát nem kínálhatom meg valamivel?
Lenke: Nem, nem! Már megyek is! Csak nem kompromittálom magát!
Böhm: Akkor a pénzt, ha meg tetszik engedni...
Lenke: Nem, az csak tréfa volt, de a villany, az nem tréfa. Kérem, ne felejtse el!
Böhm: De ha meg tetszik engedni, fogom, ezt az elemlámpát és lekísérem! Nem akarom, hogy a sötétben botorkáljon! És holnap keresek valakit a házban, aki ért ezekhez a dolgokhoz.Tessék parancsolni, köszönöm a látogatást!
