Julcsi és Kozma Jocó sétálnak, közben találkoznak Etussal.
Julcsi: Jé, az Etus!
Kozma Jocó: Ki az az Etus?
Julcsi: A nagymamák gyöngye. Ott, fekete ruhában. Látod? Kerámikus és haver. Neki kellett volna elvinni a krémet. Gyere, lessük meg!
Etus az autókereskedővel tárgyal. Persze eredménytelenül.
Aztán a gyerekek odaszaladnak Etushoz.
Julcsi: Tyúkanyó!
Etus: Nézd, a csibe! Mit csinálsz te itt?
Julcsi: A barátom, Kozma Jocó.
Etus: Örvendek, hírből már hallottam rólad. Nem szűk neked az utca?
Kozma Jocó: Az nem, csak a nadrágom!
Julcsi: Csak nem kocsit veszel?
Etus: Amint hallottad, nem!
Julcsi: Anyu küldi ezt a krémet! Így legalább nem kell, hogy felvigyük a hegyre!
Etus: Köszönöm, biztosan gyönyörű leszek. Mit szólna az ifjúság egy óriási fagylalthoz?
Kozma Jocó: Én mindig erről álmodoztam, Jilcsi kocsikról.
Etus: A te álmod teljesül.
Julcsi: Etus? Mondd meg nekem, kinek van pénze ilyen kocsikat venni?
Etus: A kozmetikusoknak, a mentőorvosoknak és a keramikusoknak nincs. A többit nem tudom. Irány a fagylaltozó!
