Az iskolában összeesett az éhségtől egy kislány. Jutka hazakísérte, és persze beszélgetett vele.



- Szóval ad az anyukád mindennap pénzt a reggelire.
- Egy tízest.

- Szép! Abból vehetnél kiflit meg tejet! Sőt, még maradna is!
- Nem mindig van időm vásárolni.
- De kólára van!
Eközben hazaértek, és bementek a kislány lakásába. A gyermek udvariasan pálinkát töltött a vendégnek, mert hiszen őt így nevelték.
- Tessék parancsolni! Tessék helyet foglalni! Anyu csak hét körül jön haza: Korén megy el. Van másodállása is.
- Ketten laktok itt, ugye? Szép lakás!
- Én takarítom. Egyedül tartom rendben.
- Terike! Én most nem tudom megvárni az anyukádat. De mondd meg neki, hogy én nagyon szívesen beszélnék vele valamikor. Írja be az üzenőfüzetedbe, hogy mikor!

Jutka visszatöltötte a pálinkát a borospohárból az üvegbe.

- Nem tetszik szeretni?
- Nem nagyon. Anyukád szereti?
- Nem! Csak ha Béla bácsi eljön, aki most udvarol neki. Akkor isznak egy-két kupicával, azután elmennek.

- És te mit csinálsz, amíg anyuka hazaér?
- Lemegyek a közértbe. A konyhában van a pénz, meg anyu cédulája, hogy mi kell. Aztán megcsinálom a leckét, aztán megágyazok, talán tévézek.
- Terike! Gondolkoztál mér azon, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
- Én bíró leszek! Aki mindig ítélkezik. Aki igazságot tesz!
- Hát akkor, Terike, ne felejtesd elmondani az anyukádnak, amire kértelek!
- Jutka néni! Én a pénzt sosem kólára költöm, csak a többieknek mondom!
- Hanem?
- Tetszik, tudni, de ez még titok, gyűjtök! Anyu se tudja! Senki a világon!
- És mennyit gyűjtöttél össze?
- Tavalyról van 540, az ideivel majdnem 700.
- És mire gyűjtesz?
- Tessék megígérni, hogy az anyu nem tudja meg!

- Megígérem.
- Apunak veszek egy autót.

- Hogyan?

- Egyszer itt volt az apukám, és azt mondta, szeretne végre egy autót. Megérdeklődtem. A használt Trabant kijön húszból is.
- Terike, gyakran jön ide az apukád?
- Csak egyszer volt, amire emlékszem. De biztosan majd jönni fog, mert most valahol külföldön van.
- Jól van, Terike! Biztosan nagyon szép autó lesz! Majd meglátod!

Pál összeszedi a bátorságát és Jutka elé áll.

Béla bácsi: Ma jól kibosszankodtam magam!Magát is megsértettem. Ne haragudjon!

Jutka: Á, dehogy haragszom. Azt mondta, hogy sivár az iskola. Na, hát én meghirdettem egy rajzversenyt. A legjobbakat díjazzuk. A gyerekek hoznak rajzlapot, festéket, és elkezdődik a betonbörtön díszítése! Jutalomból elviszem őket a gyerekszínházba.

Pál: Jutka!

Jutka: Bemutatom az édesapámat.

Béla bácsi: Bátori Béla vagyok.

Pál: Szöllősy.

Béla bácsi: Hát, igazán büszke lehet a lányára, remek kislány!

Pál: Az. Mi nagyon büszkék is vagyunk rá.

Béla bácsi: Csókolom, Juditka, én sietek. Viszontlátásra!

Jutka: Viszontlátásra! Szia apa!

Pál: Gondoltam, hogy megvárlak. Mész most valahova?

Jutka: Aha, Jankához akartam.

Pál: Mi dolgod a Jankával?

Jutka: Tartozunk neki. Tegnap jött tőle egy lap, hogy sürgősen szüksége van az októberi részletekre.

Pál: Mi az, hogy októberi részlet?! Én ezt megölöm! Ti Jankának nem tartozhattok semmivel!

Jutka: Hogyne tartoznánk, még a java hátra van.

Pál: Semmi sincs hátra. Én azt a pénzt kifizettem. Nem akartam, hogy tartozásod legyen.

Jutka: Dehát...

Pál: Szeretném, ha nem haragudnál rám. Én ezt rosszul csináltam. Én nem tudom elképzelni az életet nélküled.

Jutka: Én mindig tudtam, hogy valami csoda fog történni...

Pál: Kérlek szépen, egyezzünk meg, hogy az egészről soha többet nem fogunk beszélni, jó? Akkor most feljössz haza, vacsorára.

Jutka: Nem, nem, most nem tudok menni. Tudod, Feri katona, és azt írta levélben, hogy lehet, hogy ma felhív. Nem is tudom, hogy megmondjam-e neki, hogy mi történt.

Pál: Hát, miért, annyira utál engem?

Jutka: Nem! Majd megismered. Különben is az lenne a legjobb, ha mindannyian együtt lennénk. Tudod, mit? Nem mi megyünk fel, hanem ti jöttök hozzánk! Én fogok főzni, jó?

Pál: Nagyon jó!

Janka ismét karvalykodna, de a bátyja lebuktatja és csúnyán megalázza.

Janka: a kártya nem sok jót jósol. De hát mire számíthat egy ilyen magamfajta, magányos öregasszony?

Ottó: Számítsad ki, hogy mennyivel tartoznak a gyerekek! Egy ilyen magadfajta...

Janka: Hát, azt pontosan nem tudom, de bőven van még mit törleszteniük. Hiába utálod te azt a fiút! Ezek pontosan fizetnek.

Ottó: Kamatra adtad? Pontosan akarok tudni mindent.

Janka: Neked ehhöz végképp semmi közöd!Éppen eleget ártottál már a gyerekeknek. Hát... van még több mint százezer forint.

Ottó: Itt van nyolcvanezer készpénzben. És azt is felejtsd el örökre, hogy tartoztak neked!

Janka: Mi a fene?! Megdobbant az érző atyai szíved? Száznál többel tartoznak, mondtam.

Ottó: Két naiv gyereknek felszámolhattál uzsorakamatot, de most velem beszélsz. Rajtam nem fogsz keresni. Itt van egyben a pénzed, és add ide a nyugtát!

Janka: Nem volt neked szíved soha. Előbb kitagadod a gyerekedet, most meg engem, a testvéredet akarod kisemmizni.

Ottó: A te érdekedben ajánlom, ez maradjon a kettőnk titka. Nem kell megbeszéld a dolgot senkivel. Majd én megbeszélem otthon, a magam módján.

Janka: Hah, Szöllősy doktor, a jó ember! Nem áll jól ez neked. Büszke lehetsz! Én meg itt maradok, kirabolva. És mindez azért, mert segíteni akartam.

Béla bácsi nagyon leszidja a diákokat, ugyanakkor megpróbálja bebizonyítani, hogy humora is van. Lássuk, sikerül-e neki!

Béla bácsi: A dolgozatok általában jók. Különösen tartalmilag. Szépek, összeszedettek. Formailag ellenben: egek Ura! Írásotok olvashatatlan! A helyesírás pedig ismeretlen fogalom! Labdarúgópálya?

Gyerek 1.: Két szóval, labdarúgó pálya.

Béla bácsi: Hát ez az! Ha ennyire szereted a focit, tanuld meg! Labdarúgópálya egy szó. Ellenben az, hogy labdarúgó-világbajnokság, nem egy szó, hanem kötőjellel kell írni. Hat szótagnál több, tehát a két főtag közé kötőjelet kell tenni. Milyen drukker vagy?

Gyerek 1.: Honvéd. Kispestről költöztünk ide.

Béla bácsi: Hát, majd meglátjuk, hogy év végén is az leszel-e. Tudod, mi a különbség Kína és Magyarország között?

Gyerek 1.: Nem.

Béla bácsi: Hát az a különbség, hogy Kínában egy válogatott csapat nagy zajjal szétverte az összes verebeket, Magyarországon pedig egy Verebes, ugyancsak nagy zajjal, szétverte az egész válogatottat. Hahahahaha.

Julcsi és Kozma Jocó sétálnak, közben találkoznak Etussal.

Julcsi: Jé, az Etus!
Kozma Jocó: Ki az az Etus?
Julcsi: A nagymamák gyöngye. Ott, fekete ruhában. Látod? Kerámikus és haver. Neki kellett volna elvinni a krémet. Gyere, lessük meg!

Etus az autókereskedővel tárgyal. Persze eredménytelenül.
Aztán a gyerekek odaszaladnak Etushoz.

Julcsi: Tyúkanyó!
Etus: Nézd, a csibe! Mit csinálsz te itt?
Julcsi: A barátom, Kozma Jocó.
Etus: Örvendek, hírből már hallottam rólad. Nem szűk neked az utca?
Kozma Jocó: Az nem, csak a nadrágom!
Julcsi: Csak nem kocsit veszel?
Etus: Amint hallottad, nem!
Julcsi: Anyu küldi ezt a krémet! Így legalább nem kell, hogy felvigyük a hegyre!
Etus: Köszönöm, biztosan gyönyörű leszek. Mit szólna az ifjúság egy óriási fagylalthoz?
Kozma Jocó: Én mindig erről álmodoztam, Jilcsi kocsikról.
Etus: A te álmod teljesül.
Julcsi: Etus? Mondd meg nekem, kinek van pénze ilyen kocsikat venni?
Etus: A kozmetikusoknak, a mentőorvosoknak és a keramikusoknak nincs. A többit nem tudom. Irány a fagylaltozó!

Nyaralni megy a házaspár. Nem is akárhova.

Jutka! Én annyira szeretem a Balatont, hogy ha meglátom, akkor teljesen kiborulok.
Feri: Én pedig téged szeretlek úgy, hogy ha meglátlak, kiborulok. Egyébként a Balatont most látom életemben először.
Jutka: Hát akkor ez most olyan, mint amire a lányok azt mondják...
Barát: A boldogság! A meghatottság könnyeit kéretik a kalauznál leadni! Én mindenesetre kimegyek!
Feri: Hé, te hová mész? ... Egyébként hadd menjen!
Jutka: Uram, ez fantasztikus! Balatoni nyaralás!

Ádám és Julcsi kocognak az utcán, és találkoznak Böhm bácsival, aki éppen akkor jön haza a kórházból. Sümeghyt ugyanis leütötték, és a közös képviselő meglátogatta a barátját.

Ádám: Ez olyan egészséges, hogy rögtön összeesem. Borzasztó!

Julcsi: Én bírom, te is bírd! Ebből lesz később a híres Fut a Mágen Mozgalom.

Ádám: Jaj, de vicces! A lépcsőn is futni kell?

Julcsi: A kaputól sétálhatsz, én az ajtóig kitartok!

Böhm: Ezt nevezem!

Julcsi: Csókolom, kedves Böhm bácsi!

Böhm:? Szervusz, drága! Jó napot kívánok! Mens sana in corpore sano! Az az?

Ádám: Ép testben épp, hogy élek!

Böhm: Igen!

Ádám: Szörnyű! Tetőtől talpig csupa egészség vagyok. Mi újság van?

Böhm: Sümeghy úr jobban van. Éppen most jövök tőle. A hétvégén hazajöhet.

Ádám: Tényleg?! És hogy áll a nyomozás?

Böhm: Halad.

Egy éve halt meg Józsa Imre (Budapest, 1954. március 18. – Budapest, 2016. október 30.) Jászai Mari-díjas magyar színművész.
A Szomszédok rajongói 1998-1999-ig élvezhették felejthetetlen játékát, ugyanis ő alakította Kázmért, a pincért Almáék presszójából.

Józsa Imre háromszor nősült életében, és két leánya született.
Élete utolsó hónapjaiban már nagyon lefogyott és nehezen járt. A betegségéről nem szívesen beszélt, részeben azért, mert mindvégig a jövőjét tervezte.
"Ott tartok, hogy pici apró legókból újra felépítem magam. Ennyi! Tudja, az ember egy idő után olyan lesz, mint egy elefánt vagy egy kutya. Félrehúzódik, ha úgy érzi, hogy baj lesz. És nem szeretné, hogy tudják az állapotát, a betegségét. Akik ismernek, megismernek, gyakran megkérdezik, hogy vagyok. Akkor csak annyit mondok: hosszú" - nyilatkozta a Borsnak egy eseményen, melyen a XV. VIDOR Fesztivál Hyppolit életműdiját vehette át. 

Egy újabb nagy találkozás! Ádám és egy ötödéves orvostanhallgató. A többit nem áruljuk el. Úgyis tudják, nem?

Ádám: Mi az Úristent csináltak?

Lány 1.: Én mondtam, hogy ne ugorjon bele.

Ádám: Kálcimuszk injekciót!

Lány 1.: Úszó, azt hitte, hogy nem lesz semmi baja. Amikor felbukkant, láttam, hogy petániás.

Ádám: Maga orvos?

Lány 1.: Igen, ötödéves orvostanhallgató vagyok.

Ádám: Ha majd végez, adok egy jó tanácsot.

Lány 1.: Éspedig?

Ádám: Eszébe ne jusson mentőorvosnak menni!

Lány 1.: Miért?

Ádám: Mert csak ilyen Dunába ugrálós idiótával fog találkozni. Árt a szépségnek, tudja? Na, hordágyra, nyomás! Mennyi időt volt vízben?

Lány 2.: Nem tudom, szerintem órákat.

Lány 1.: Talán húsz percet, de én se tudom pontosan.

Ádám: Levetkőztetni, szárazra dörgölni, pokrócba vele!

Lány 2.: Muszáj kórházba menni? Már jobban vagyok.

Ádám: Bevihetem a Lipótra is! Holnapig bennmarad.

Rendőr: Felvenném az adatokat.

Ádám: Csak tessék, majd a doktorjelöltnő mindent bediktál.

Lány 1.: Doktor úr! Nem kísérhetném el magukat?

Ádám: Nézze, nagyon jól mutatna ebben a fürdőruhában, mint betegkísérő. De inkább intézze el a hivatalos dolgokat és ne kerüljön többet a szemem elé!

Lány 1.: Mi kifogása van ellenem? Nem én ugrottam be. Pár héten belül mentőzni kezdek. Felismertem, hogy pszeudotetániája van. Nem volt igazam?

Ádám: Nézze, drága kisasszony, ez nem vizsga. Ha a tisztelt barátnője belefullad a Dunába, akkor ötösre megállapítja, hogy halott? Na. Minden jót!

Gyerekszerelem. Lássuk Julcsi első próbálkozását! Civódás a köbön!

Kozma Jocó: Még egyszer kérem szépen ugyanezt!Te nem kérsz most sem? Meghívlak!
Julcsi: Nincs szándékomban tönkretenni az alakomat.
Kozma Jocó: Nálam nincs veszély.
Julcsi: Te csak azt hiszed, hogy nincs veszély. A papám mesélte egyszer, hogy egy dagadt gyerek sokkal hamarabb lesz beteg, mint a vékony. Te dagadt is vagy, lusta is vagy, és annyit zabálsz, mint más három!Nem vagyok igazán büszke, hogy ilyen barátom van!
Kozma Jocó: Napok óta azt a tábori kaját eszem, az nekem nem elég. Most, hogy kijutottunk a táborból, legalább bepótolom. Aztán majd kísérletet teszek az önuralomra.

Jocó tehát teletömi a hasát, de aztán Julcsi parancsára útnak indul. Nem sokáig bírja a gazellaként szökkenő lány tempóját.

Kozma Jocó: Elég, nem bírom tovább! Inkább büntessenek meg!
Julcsi: Látod, mondtam! Lusta vagy és puhány! Na nyomás! Nem szeretnék leégni a nagy fehér doktor előtt. Itt a friss erdei levegőn bírnod kell.
Kozma Jocó: Julcsi! Várj meg, nem bírom!
Julcsi: Nem várok, ha férfi vagy, légy férfi!
Kozma Jocó: Jaaaaj!

A gyerekek végül a csodával határos módon eljutnak a táborba, ahol aztán este meghallgatnak egy előadást a természetszeretetről.

Viktor András: Biztos mindannyian ismeritek az amerikai szövőlepkét. Ekkora kis fehér lepke, semmi különös nincsen rajta. A lepke sem érdekes, a hernyója sem érdekes, egy valami azonban nagyon érdekes: hogy időnként olyan borzasztó pusztítást végez az erdőkben, hogy az erdő utána teljesen kopasz lesz. Egyszerűen megeszi maga alól az erdőt. Utána természetesen egy csomó élőlény elpusztul. Ott lenn a földön, amelyek azt szokták meg, hogy sötétben vannak, azok elpusztulnak a napsütésben, meg a szárazságtól. És a legérdekesebb az egészben az, hogy egy idő múlva maga a hernyó is elpusztul, mert nincs mit egyen. Ezért mondom, hogy megeszi maga alól az erdőt. Most erről az jut eszembe, hogy sajnos mi is pusztítjuk az erdőt.
Julcsi: Legalább egy percre ne zabálj!Úgy fogsz tönkremenni, mint a természet!
Kozma Jocó: Ezt azért még bekapom!
Viktor András: Kivágjuk a fákat, mert utat építünk, a brazilíai őserdőket is irtjuk, mert erőművet építünk. És nem utolsó sorban pusztítjuk az erdőt azzal, hogy savas eső esik rá. A savas eső pedig onnan származik, hogy az autók kipufogócsövéből rengeteg olyan gáz jön ki, ami károsítja a fákat. Az erőművek kéményein is rengeteg olyan gáz távozik, ami pusztítja a növényzetet. Szóval, az a szomorú igazság, hogy mi is pusztítjuk az erdőt. Magunk körül. Magunk alatt. Úgyhogy én ezt a kis előadást azzal a gondolattal szeretném befejezni, hogy nagyon vigyáznunk kellene, hogy nehogy úgy járjunk, mint az amerikai szövőlepke hernyója, amelyik megeszi maga alól az erdőt.
Tanárnő: Megköszönjük Viktor András tanár úr előadását! Most pedig mosdás, takarodó! 45 perc múlva minden fény kialudt!