Pál összeszedi a bátorságát és Jutka elé áll.

Béla bácsi: Ma jól kibosszankodtam magam!Magát is megsértettem. Ne haragudjon!

Jutka: Á, dehogy haragszom. Azt mondta, hogy sivár az iskola. Na, hát én meghirdettem egy rajzversenyt. A legjobbakat díjazzuk. A gyerekek hoznak rajzlapot, festéket, és elkezdődik a betonbörtön díszítése! Jutalomból elviszem őket a gyerekszínházba.

Pál: Jutka!

Jutka: Bemutatom az édesapámat.

Béla bácsi: Bátori Béla vagyok.

Pál: Szöllősy.

Béla bácsi: Hát, igazán büszke lehet a lányára, remek kislány!

Pál: Az. Mi nagyon büszkék is vagyunk rá.

Béla bácsi: Csókolom, Juditka, én sietek. Viszontlátásra!

Jutka: Viszontlátásra! Szia apa!

Pál: Gondoltam, hogy megvárlak. Mész most valahova?

Jutka: Aha, Jankához akartam.

Pál: Mi dolgod a Jankával?

Jutka: Tartozunk neki. Tegnap jött tőle egy lap, hogy sürgősen szüksége van az októberi részletekre.

Pál: Mi az, hogy októberi részlet?! Én ezt megölöm! Ti Jankának nem tartozhattok semmivel!

Jutka: Hogyne tartoznánk, még a java hátra van.

Pál: Semmi sincs hátra. Én azt a pénzt kifizettem. Nem akartam, hogy tartozásod legyen.

Jutka: Dehát...

Pál: Szeretném, ha nem haragudnál rám. Én ezt rosszul csináltam. Én nem tudom elképzelni az életet nélküled.

Jutka: Én mindig tudtam, hogy valami csoda fog történni...

Pál: Kérlek szépen, egyezzünk meg, hogy az egészről soha többet nem fogunk beszélni, jó? Akkor most feljössz haza, vacsorára.

Jutka: Nem, nem, most nem tudok menni. Tudod, Feri katona, és azt írta levélben, hogy lehet, hogy ma felhív. Nem is tudom, hogy megmondjam-e neki, hogy mi történt.

Pál: Hát, miért, annyira utál engem?

Jutka: Nem! Majd megismered. Különben is az lenne a legjobb, ha mindannyian együtt lennénk. Tudod, mit? Nem mi megyünk fel, hanem ti jöttök hozzánk! Én fogok főzni, jó?

Pál: Nagyon jó!