Így vette kezdetét a máig népszerű teleregény. Nézzék meg, milyen fiatal volt még Vágási Feri, és milyen bomba formában volt Jutka!
Feri: Melyik lépcsőház?
Jutka: D!
Feri: Hunyd be a szemed! ... Gyere! ... Most kinyithatod!
Jutka: Ez az?
Feri: Igen, első emelet 4.
Jutka: Szerintem te már jártál itt nélkülem!
Feri: Mikor? Te vetted át tegnap a kiutalást. Izgulsz?
Jutka: Aha!
Böhm: Hová, hová, ha szabad kérdeznem?
Feri: Az elsőre!
Böhm: És mi a kirándulás célja?
Feri: A ház még viszonylag üres. Arra gondoltunk, hogy ideköltöznénk, amennyiben a lakás megfelel.
Böhm: Szép terv!
Jutka: A ház elég szép, de a környék egy kicsit... Tessék, itt a papír!
Böhm: Papír?
Jutka: Rá van írva, hogy a másolatot ideküldték.
Böhm: Első emelet 4., Vágási Ferenc. Igen! Tessenek jönni, azonnal utánanézek!
Feri: Intézd te a bürokráciát, addig én fölnézek!
Böhm: A személyit lesz olyan kedves!
Feri: Igen, tessék parancsolni!
Böhm: Kegyed tanít? Iskolában?
Jutka: Igen, rajzot és éneket. A férjem pedig nyomdász.
Böhm: Nem gondoltam volna, hogy.... ... Bocsánat! Böhm vagyok!
Jutka: Vágási Ferencné, Jutka!
Böhm: Itt tessék aláírni!
Jutka: Igen.
Böhm: És mikor költöznek?
Jutka: Hát, ha minden jól megy, akkor holnap.
Böhm: Akkor, tessék, itt van a kulcs. És ajánlhatnék egy jó vésnököt a névtáblához.
Jutka: Köszönöm.
Böhm: És a kulcsokból is jó lenne csináltatni egy-két másolatot. Van itt a közelben egy nagyszerű lakatos is.
Jutka: Köszönöm.
Böhm: Tessék! Kezit csókolom!
