Janka ismét karvalykodna, de a bátyja lebuktatja és csúnyán megalázza.

Janka: a kártya nem sok jót jósol. De hát mire számíthat egy ilyen magamfajta, magányos öregasszony?

Ottó: Számítsad ki, hogy mennyivel tartoznak a gyerekek! Egy ilyen magadfajta...

Janka: Hát, azt pontosan nem tudom, de bőven van még mit törleszteniük. Hiába utálod te azt a fiút! Ezek pontosan fizetnek.

Ottó: Kamatra adtad? Pontosan akarok tudni mindent.

Janka: Neked ehhöz végképp semmi közöd!Éppen eleget ártottál már a gyerekeknek. Hát... van még több mint százezer forint.

Ottó: Itt van nyolcvanezer készpénzben. És azt is felejtsd el örökre, hogy tartoztak neked!

Janka: Mi a fene?! Megdobbant az érző atyai szíved? Száznál többel tartoznak, mondtam.

Ottó: Két naiv gyereknek felszámolhattál uzsorakamatot, de most velem beszélsz. Rajtam nem fogsz keresni. Itt van egyben a pénzed, és add ide a nyugtát!

Janka: Nem volt neked szíved soha. Előbb kitagadod a gyerekedet, most meg engem, a testvéredet akarod kisemmizni.

Ottó: A te érdekedben ajánlom, ez maradjon a kettőnk titka. Nem kell megbeszéld a dolgot senkivel. Majd én megbeszélem otthon, a magam módján.

Janka: Hah, Szöllősy doktor, a jó ember! Nem áll jól ez neked. Büszke lehetsz! Én meg itt maradok, kirabolva. És mindez azért, mert segíteni akartam.