Gyerekszerelem. Lássuk Julcsi első próbálkozását! Civódás a köbön!

Kozma Jocó: Még egyszer kérem szépen ugyanezt!Te nem kérsz most sem? Meghívlak!
Julcsi: Nincs szándékomban tönkretenni az alakomat.
Kozma Jocó: Nálam nincs veszély.
Julcsi: Te csak azt hiszed, hogy nincs veszély. A papám mesélte egyszer, hogy egy dagadt gyerek sokkal hamarabb lesz beteg, mint a vékony. Te dagadt is vagy, lusta is vagy, és annyit zabálsz, mint más három!Nem vagyok igazán büszke, hogy ilyen barátom van!
Kozma Jocó: Napok óta azt a tábori kaját eszem, az nekem nem elég. Most, hogy kijutottunk a táborból, legalább bepótolom. Aztán majd kísérletet teszek az önuralomra.

Jocó tehát teletömi a hasát, de aztán Julcsi parancsára útnak indul. Nem sokáig bírja a gazellaként szökkenő lány tempóját.

Kozma Jocó: Elég, nem bírom tovább! Inkább büntessenek meg!
Julcsi: Látod, mondtam! Lusta vagy és puhány! Na nyomás! Nem szeretnék leégni a nagy fehér doktor előtt. Itt a friss erdei levegőn bírnod kell.
Kozma Jocó: Julcsi! Várj meg, nem bírom!
Julcsi: Nem várok, ha férfi vagy, légy férfi!
Kozma Jocó: Jaaaaj!

A gyerekek végül a csodával határos módon eljutnak a táborba, ahol aztán este meghallgatnak egy előadást a természetszeretetről.

Viktor András: Biztos mindannyian ismeritek az amerikai szövőlepkét. Ekkora kis fehér lepke, semmi különös nincsen rajta. A lepke sem érdekes, a hernyója sem érdekes, egy valami azonban nagyon érdekes: hogy időnként olyan borzasztó pusztítást végez az erdőkben, hogy az erdő utána teljesen kopasz lesz. Egyszerűen megeszi maga alól az erdőt. Utána természetesen egy csomó élőlény elpusztul. Ott lenn a földön, amelyek azt szokták meg, hogy sötétben vannak, azok elpusztulnak a napsütésben, meg a szárazságtól. És a legérdekesebb az egészben az, hogy egy idő múlva maga a hernyó is elpusztul, mert nincs mit egyen. Ezért mondom, hogy megeszi maga alól az erdőt. Most erről az jut eszembe, hogy sajnos mi is pusztítjuk az erdőt.
Julcsi: Legalább egy percre ne zabálj!Úgy fogsz tönkremenni, mint a természet!
Kozma Jocó: Ezt azért még bekapom!
Viktor András: Kivágjuk a fákat, mert utat építünk, a brazilíai őserdőket is irtjuk, mert erőművet építünk. És nem utolsó sorban pusztítjuk az erdőt azzal, hogy savas eső esik rá. A savas eső pedig onnan származik, hogy az autók kipufogócsövéből rengeteg olyan gáz jön ki, ami károsítja a fákat. Az erőművek kéményein is rengeteg olyan gáz távozik, ami pusztítja a növényzetet. Szóval, az a szomorú igazság, hogy mi is pusztítjuk az erdőt. Magunk körül. Magunk alatt. Úgyhogy én ezt a kis előadást azzal a gondolattal szeretném befejezni, hogy nagyon vigyáznunk kellene, hogy nehogy úgy járjunk, mint az amerikai szövőlepke hernyója, amelyik megeszi maga alól az erdőt.
Tanárnő: Megköszönjük Viktor András tanár úr előadását! Most pedig mosdás, takarodó! 45 perc múlva minden fény kialudt!