Ugye már ti is megszerettétek Kerei Gusztávot? A mindig vitatkozó adótanácsadónak valószínűleg csak az volt a baja, hogy kevesen kedvelték az életében. Ha erre a bulira meghívták volna, nem balhézott volna a zaj miatt, hanem ő ropta volna a legjobban a táncot. Ebben biztosak lehetünk.
Kerei: Jó, hogy jön!
Kutya: Jó napot! Miért örül nekem ennyire?
Kerei: Nem örülök, hanem megőrülök. Hallgasa csak ezt a szörnyű ricsajt!
Kutya: Én csak zenét hallok.
Kerei: Ez magának zene? Ez zaj! Ártalom. Ez már decibelben nem is mérhető. Ez meghalad minden kilowattot. Egyáltalán ismeri ezeket a kifejezéseket, Hegyi úr?
Kutya: Hogyne ismerném! Járok kocsmába, ott a deci. Vásárolok a piacon, ott a kiló. De minek henceg nekem a hangtani ismereteivel, Kerei úr?
Kerei: Nekem komoly elemzéseket kell, kellene elvégeznem. De állandóan belezavarodom. Nagy cégek év végi adóügyei múlnak rajtam. Ha elvétek valamit, beperelem magát is, és a zajongókat is.
Kutya: Nahát! Most úgy megijedtem, hogy egy krajcár sem maradt a zsebemben!
Kerei: Humorizál a a közös képviselő úr. Viccel. Nem tudja, kivel húz ujjat. Ne csodálkozzon, ha kap egy jó kis adóellenőrzést. Vannak összeköttetéseim. Majd meglátja!
Kutya: Komolyan mondom, rosszul lettem a rémülettől. (...) Ó! Csókolom a kezét, művésznő!
Kerei: Jó napot!
Etus: Jó napot, urak! Úgy állnak, mint a gladiátorok! Harci játék készül?
Kutya: Pontosan.
Kerei: Hallja ezt a zajt?
Etus: Én nem hallok, csak zenét! Nem kalapálnak, nem fúrnak, csak szórakoznak. Egyébként én is oda megyek. Gondolom, az unokámnál van egy kisebb társaság.
Kerei: Szórakozik az unoka. Hmmm. Szóval, van kegyednek unokája. Na mindegy. Egyébként is, hogy nyitotta ki a kaput?
Etus: Kulccsal. Nem tudom, ismeri -e ezt a bonyolult szerkezetet!
Kerei: Ebből elég! Utálom a művészeket!
Etus: Na, jöjjön, Hegyi úr! Nézzük meg a fiatalokat!
Kutya: Kilógnék a sorból!
Etus: Maga örök ifjú! Na! Jöjjön, menjünk!
