Egy újabb nagy találkozás! Ádám és egy ötödéves orvostanhallgató. A többit nem áruljuk el. Úgyis tudják, nem?
Ádám: Mi az Úristent csináltak?
Lány 1.: Én mondtam, hogy ne ugorjon bele.
Ádám: Kálcimuszk injekciót!
Lány 1.: Úszó, azt hitte, hogy nem lesz semmi baja. Amikor felbukkant, láttam, hogy petániás.
Ádám: Maga orvos?
Lány 1.: Igen, ötödéves orvostanhallgató vagyok.
Ádám: Ha majd végez, adok egy jó tanácsot.
Lány 1.: Éspedig?
Ádám: Eszébe ne jusson mentőorvosnak menni!
Lány 1.: Miért?
Ádám: Mert csak ilyen Dunába ugrálós idiótával fog találkozni. Árt a szépségnek, tudja? Na, hordágyra, nyomás! Mennyi időt volt vízben?
Lány 2.: Nem tudom, szerintem órákat.
Lány 1.: Talán húsz percet, de én se tudom pontosan.
Ádám: Levetkőztetni, szárazra dörgölni, pokrócba vele!
Lány 2.: Muszáj kórházba menni? Már jobban vagyok.
Ádám: Bevihetem a Lipótra is! Holnapig bennmarad.
Rendőr: Felvenném az adatokat.
Ádám: Csak tessék, majd a doktorjelöltnő mindent bediktál.
Lány 1.: Doktor úr! Nem kísérhetném el magukat?
Ádám: Nézze, nagyon jól mutatna ebben a fürdőruhában, mint betegkísérő. De inkább intézze el a hivatalos dolgokat és ne kerüljön többet a szemem elé!
Lány 1.: Mi kifogása van ellenem? Nem én ugrottam be. Pár héten belül mentőzni kezdek. Felismertem, hogy pszeudotetániája van. Nem volt igazam?
Ádám: Nézze, drága kisasszony, ez nem vizsga. Ha a tisztelt barátnője belefullad a Dunába, akkor ötösre megállapítja, hogy halott? Na. Minden jót!
