Családi idill a 80-as évek vége felé. Julcsi ugyan már lázad a rendszer és a szülői tekintély ellen, de ma reggel ezzel sem lehet felbosszantani az "ősöket". Órákon belül meghozzák ugyanis a telefont!

Juli: Apád hova lett?

Julcsi: Mint tudod, fúj a szél.S ha fúj a szél, én félek.

Juli: Szóval elzavartad.

Julcsi: Köztetek nem lehet aludni. Sztereóban horkoltok. Veled még elbírok: ha fütyülök, elhallgatsz. De apával...! Átment az én szobámba. Az a helyzet, hogy orvosra van szükségem. Lesántultam, köhögök és fáj a torkom. Nem lenne tanácsos iskolába mennem.

Juli: Itt az orvos, keltsd fel!

Ádám: Felmérőt írtok matekból.Erre nem tudok gyógyszert adni. Tűnés az iskolába! Szia!

Juli: Tudod, milyen nap van ma?

Ádám: Csütörtök. Délutános vagyok. Menjetek szépen, szorgos hangyák, a nagyságos doktor úr szundikál! Ma ilyen nap van.

Juli: Nem! Ma hozzák a telefont. Nehogy elfogadj egy zöldet! Se feketét! Fehér lehet, vagy hogyha minden kötél szakad, hát piros, bár az is elég randa szín. Széthasítom ezt a gyereket, ha nem szokja meg a rendet! Jaj! Kínáld meg őket feketével! És esetleg konyakkal is! Majd csinálok egy pár szendvicset is, jó?

Ádám: Ne lobogózzam fel a házat vagy terítsek vörös szőnyeget a lépcsőházba? Drága jó anyád vett ajándékba egy pár kötvényt, ez nagyon nemes és nagylelkű cselekedet. Te meg a gyerek boldogok vagytok. De én? Bármelyik pillanatban elérhetnek! Én leszek az ügyeletes beugró.

Juli: Hol élsz te? Tízezrek, sőt százezrek várnak telefonra. Pénzt fektetnek bele, évekig kérvényezik.

Ádám: Édes, egy gyermekem! Tegnap a másik lábadra sántítottál. Nem jó összekeverni az ilyesmit!

Julcsi: Gyerekgyilkosok!

Juli: A telefon: kiváltság. Akinek telefonja van, az valaki. És én igenis élvezni fogom! Még soha nem volt telefonunk.

Ádám: Nézd, az lehet, hogy te élvezni fogod, de én biztos vagyok benne, hogy kivívjuk vele az egész ház mélységes irigységét és utálatát.Már hallom előre a szöveget, hogy persze, a doktor úrék!

Juli: A doktor úrnak annyi a dolga, hogy próbáljon kicsikarni két konnektort. Egyet a nagyszobába, egyet a dolgozóba. És kérj jó hosszú zsinórt, hogy tudjak vele mászkálni a konyhától a fürdőszobáig, miközben csevegek a világgal.

Ádám: Kádból akarsz telefonálni?

Juli: A telefon a kényelem csúcsa.A boldogság teteje.

Ádám: A boldogság teteje, hogy a gyerek itthon hagyta a lakáskulcsot. Nem fog tudni bejönni.

Juli: Add be valamelyik szomszédhoz és írd ki az ajtóra! Engem pedig azonnal hívj, ha kész van minden, jó? Szia!