Kutya és Sümeghy trécsel, Kerei pedig belép az irodába. Naná, hogy ismét beleköt a közös képviselőbe. Ő viszont...

Kutya: Nem tudom, mit mondhatok önnek, de ez a dolgom, meghallgatom!

Kerei: Egy világos és egyszerű kimutatással. Mivel itt átcsoportosítják a műsorokat, nem látom világosan, hogy hol, mikor, melyik csatornát láthatom.

Sümeghy: Biztos nincs eléggé felcsavarva a fényerő! Van arra egy külön gomb, és akkor kivilágosodik a kép! Ez nem nehéz mutatvány!

Kerei: Ezt magamtól is tudom, Uram! Nem a képernyő nem világos, hanem az, hogy mit hol foghatok! Ön biztos rendelkezik megfelelő információval, hogy a ház lakóinak tájékoztatást adhasson!

Kutya: Nem rendelkezem! De ha felhívja a kábeltársaságot, az Antenna Hungáriát, vagy az Országos Rádió és Televízió Testületet, készséggel megadják önnek a felvilágosítást! De én nem a televíziók közös képviselője vagyok, hanem a lakótársaké.

Sümeghy: Például ha rossz a lift, megcsináltatja, de ha rossz a műsor, azért ő nem felel.

Kerei: (Sümeghyhez) Én Hegyi úrral tárgyalok, Önhöz semmi közöm! (Kutyához) Tehát önnek nem állnak rendelkezésre a lakók számára szükséges információk! Helytelen!

Kutya: A lakóknak információkkal szívesen szolgálok, de a nézők tájékoztatása nem az én dolgom!

Feri és Góliát szorgalmasan dolgoznak. Egy rövid időre magára hagyják a teherautót. Ezt kihasználja két suhanc.

Góliát: Ez...

Feri: Minden kosár egy meglepetés. Az egyik könnyű, mint a pehely, a másik meg dög nehéz.

Góliát: Az egyikben a könyvek vannak, a másikban edények, a harmadikban ágynemű.

Feri: Honnan szereztek ennyi kosarat?

Góliát: A csuda tudja! mindenesetre ez az utolsó előtti.

(...)

Suhanc1: Én figyelek! Te pattanj fel, nézd meg, mi van benne!

Suhanc2: Le van lakatolva! Marha nehéz!

Suhanc1: Elbírjuk, nem?

Suhanc2: El, de minek? A franc tudja, mi van benne?

Suhanc1: Húzd ide, megvizsgáljuk!

Suhanc2: Jáj. Jaj. Hhhhö.

Suganc1: Nem vagy erőben!

(...)

Feri: Segítsünk?

Góliát: Feldoblak, a haverod mellé, és szépen leadjátok Apuska! Erre készültetek, igaz? Na, nyomás! Adjátok ide! A segítségért lesz jutalom is!

Feri: Na, nyomás lefelé! Hagytunk helyet, elfértek!

Góliát: Köszönjük a segítséget, és most húzzátok el a beleteket! Na, tűnés, tűnés! Ez a gázsi!

Feri: Megkérdeztem, mi van benne! Tele van régi kottákkal! Pár fillért, ha kaptak volna az antikváriumban! Nem ér többet, mint ez a fenékberúgás! Egy mázsás kosarat sem hagyhatsz két percre az utcán, mert azt is megfújják!

Góliát: És még hálás lehetek, mert nem a teherkocsit akarták megfújni! Azzal ugyanis ők jobban jártak volna, én meg itt sírdogálhatnék a járda szélén! Na kapjuk fel, fejezzük be a napot!

Aztán késő este Feri leszállt a buszról A két suhanccal ismét találkozott és ez történt:

Liilácska, Sümeghy és Kutya beszélgetnek. Kinyilvánítják a véleményüket a mai fiatalokról, és persze a férfierőről.

Lillcska: Te jó ég! Hát a sonkát elfelejtettem!

Sümeghy: Villásreggelit kapunk! Fejedelmit!

Kutya: De vajon miért?

Sümeghy: Nyári szünet van a butikban.

Lillácska: Parancsoljanak!

Sümeghy: Csodálatos! Tiszta koleszterin kúra!

Kutya: Ez is igaz, de nem panaszkodhatunk! Jó erőben vagyunk.Azt hiszem, ha ma mennék sorozásra, még mindig megfelelnék.

Sümeghy: Én is. Azt hiszem. Pedig olvastam, hogy az ifjúság jelentős része alkalmatlan a katonaságra.

Lillácska: Töltsön nekem egy teát, legyen szíves, Oszkár! Egyébként valószínűleg azért, mert senki sem sportol.

Kutya: Hát, ez is igaz. De az is, hogy a fene se akar katonáskodni. Az én időmben a sorozáson belenéztek a szádba: ááááá; megnézték alul, hogy fiú vagy-e, s már diktálták is: alkalmas. A fenét se érdekelte, hogy neurotikus vagy-e vagy allergiás.

Sümeghy: Pár év és profi hadsereg lesz itt, főügyelő úr!

Kutya: Na, jön már a mániáival. Ez beleesett az Európai Unió és a NATO-politikába. Ő személy szerint már csatlakozott mindkettőhöz, csak még nem vették föl.

Lillácska: Fiatal koromban nagyon sok katonatisztet ismertem, hivatásosat, persze. Valamivel jobban mutattak, mint ezek a maiak, szegények. Kevés fizetés, elavult fegyverek... Ma nem választanék katonát, ha fiatal lennék.

Sümeghy: Ezért jobb egy operaénekesnek: egyik nap tisztet játszik, másik nap bohócot, harmadik nap királyt. Főügyelő szerep nincs az operairodalomban, különben téged is eljátszanálak.

Kutya: Iratok neked egy NATO-operát. Játszhatsz benne egy öreg trottyos tábornokot! Áll a háttérben és nem szól egy szót sem. Jó leszel a szerepben!

Kerei Gusztáv adótanácsadó a kapualjban közli Ádámmal, hogy nincs víz, ezért ma nem fog zuhanyozni. Igen ám, de megjön Kutya, aki szerint minden ok. Sümeghy is csatlakozik a beszélgetéshez! De a többit nem lőjük le! Olvassák el!

Kerei: Elnézést, uram, de...!

Mágenheim: Igen?

Kerei: Ön ebben a házban lakik?

Mágenheim: Igen.

Kerei: Szeretne ma este mosakodni?

Mágenheim: Már ne haragudjon, de mi köze önnek ehhez?

Kerei: Közölhetem önnel, hogy ön ma este nem fog mosakodni.

Mágenheim: Értem. Ön itt a házban a fürdőmester, ugye?

Kerei: Kerei Gusztáv adótanácsadó, 7. emelet.

Mágenheim: És jóslással is foglalkozik.

Kerei: Nem! Csak ismertettem önnel a helyzetet.

Mágenheim: Jó, hát köszönöm, igazán nagyon kedves. Egy szót sem értek az egészből, de mindenesetre nagyon hálás vagyok, igazán lekötelezett. Jó éjszakát!

Kutya: Köszönjük a segítséget!

Szerelő: Nincs mit, holnap hozom a számlát. Jó éjt!

Kutya: Minden jót!

Kerei: Az imént tájékoztattam az egyik lakótársat, hogy ne számítson ma este mosakodásra.

Kutya: Biztosan nagyon hálás önnek.De azt nem is tudtam, hogy ön a lakók tisztálkodására is ekkora gondot fordít. De azt hiszem, az szívük joga, hogy megmosdanak-e vagy sem.

Kerei: Mint adótanácsadó, tisztában vagyok a lakók jogaival. azzal is, hogy panaszt tehetek az illetékes tisztviselőnél, ha nem működik a vízszolgáltatás.

Kutya: Éljen! De a vízszolgáltatás már működik. Csőrepedés volt, de én megcsináltattam. Ön tehát az illető lakótársat félrevezette.

Kerei: Amikor elhagytam a lakásomat, nem működött.

Kutya: De mire visszatér, már működik. Így változnak a dolgok, drága uram.

Kerei: Erről is tájékoztatni kellett volna a ház lakóit. Ehhez a tájékoztatáshoz minden becsületes adófizetőnek joga van.

Sümeghy: Idefigyeljen, Kerei! Ez itt lépcsőház, és nem adótanácsadási iroda. minek piszkálódik itt maga folyton? Nem volt víz, most van víz, örüljön neki! És menjen fel pancsikálni a mosdójában!

Kerei: Nem emlékszem, uram, hogy a tanácsát kértem volna.

Kutya: Az én barátom nem adótanácsadó, de olyan nagyvonalú, hogy ingyen ad tanácsot. És én is megnyugtathatom, a hibát elhárítottuk, és a víz már vígan folyik a csapból.

Kerei: Úristen! Hát én... én minden csapot nyitva hagytam!

Sümeghy: Legalább lesz mit feltörölnie! Az is van olyan szép feladat, mint a lakókat és Hegyi urat zaklatni. Higgye el nekem, ez méltatlan egy ilyen finom úrhoz, mint aminek ön szeretne látszani!

Kerei: Ezért a sértegetésért még számolunk!! Ezt... ezt nem viszi el szárazon!

Kutya: már csak azért sem, mert már van víz! Minek izgatod fel magadat ezen a szamáron? Én nagyon jól szórakozom, hogyha megjelenik. Komolyan mondom, mulatságosabb, mint egy tévéműsor!

Sümeghy: Én azon is felbosszantom magam, de azt legalább elzárhatom. De ez az adómajom mindig dühbe hoz! Befejezzük a partit? Na gyere!

Kutya: Áh értem már, tudom hogy miért izgat téged ez az adómicsoda! Mert vesztésre állsz! Gyere, el is fogod veszteni!

János és Alma együtt vacsorázik, és közben.... Közben beszélgetnek. Hogy miről? A múltról és a jövőről! Itt még lesz valami.. Nekünk elhihetik!

János: Igaz! Volt egy csomó zavaros történetem, de mindegyikből vesztesen kerültem ki. Rosszul választottam.

Alma: Nekem se volt több szerencsém. Egy darabig azt gondoltam, hogy talán Sanyi az aki... Mindegy. Elmúlt.

János: Biztosan?

Alma. Egészen biztosan, de...

János: De?

Alma: De az, hogy csalódtam, nem jelenti azt, hogy újra jöhet a régi. Az előbbi. Ha jól emlékszem, te is becsaptál. És akkor nem csak szomorú voltam, hanem talán még gyűlöltelek is.

János: Akkor mért jöttél el hozzám mégis, amikor kórházban voltam? Mért tűnt nekem úgy, hogy akkor mindent újra kezdhetünk?

Alma: Én is úgy éreztem, most már megmondhatom, de -és itt jön  az a de- valahogy mégsem volt ugyanaz az érzés, mint amikor... Mit magyarázzam, úgyis tudod, mire gondolok...

János: Tudom, persze, hogy tudom.Tudom, mert én most ugyanazt érzem, mint azelőtt. Nem próbáljuk meg újra?

Alma: Mi van itt? Ha jól értem, megkéred vacsora közben a volt feleséged kezét?

János: Vacsora után.

Alma: Komolyan?

János: A legkomolyabban.

Alma: Na, jó! Gondolkodási időt kérek!

János: Mennyit?

Alma: Nem tudom, majd meglátjuk! Azt észre sem veszed, hogy nem mondtam nemet? Ez is egy fajta válasz! Ha nem is végleges!

János: Annyira észrevettem, hogy most nem is kérdezek tovább! Hazakísérlek,  és ha úgy érzed, hogy folytathatjuk a beszélgetést, akkor hívj fel! Hogy ne zavarjalak a gondolkodásban! Egészségedre!

Alma: Egészségedre!

Feri éppen egy fiatal szomszédnővel beszélget, amikor a kapuban összefutnak Kereivel. A mindenkivel gonoszkodó szomszéd ezúttal hallatlan hibát követ el: nyitva hagyja a bejáratot. Tökéletes konfliktusforrás!

 Juli: Jó reggelt!

Feri: Kezét csókolom! Ilyen korán?

Juli: Úúúú, már késésben is vagyok. De eddig a Doktornál volt a kocsi. Most kaptuk vissza az ellopott holmikat.Jut eszembe! Szeretnék kérdezni valamit.

Feri: Parancsoljon!

Juli: A stúdió szeretne készíttetni színes, képes szórólapokat. A maguk nyomdája foglalkozik ilyesmivel?

Feri: Nem tudom, de mindenesetre megkérdezem. Bizonyára függ attól, hogy milyen papírra szeretne és hány darabot belőle.

Juli: Ha jól tudom, a főnököm úgy 20 000 darabra gondolt.

Feri: Megkérdezem, és este beszólok, jó?

Juli: Köszönöm. Bevihetem a városba?

Feri: Köszönöm szépen! Késésben vagyok és a nyomda a város túlsó szélén van.

Juli: Vajon miért van nyitva ez a kapu?

Feri. Fogalmam sincs, de mindenesetre bezárom, mielőtt újra valakit kirabolnak.

Kerei: Ne, ne, ne zárja be uram! Hát gátol bennünket a munkában.

Feri: Az lehet, de nem szeretem, ha tárva nyitva áll a ház. Mert valaki bejöhet. Volt már rá példa.

Kerei: Nekem mondja? Én fedeztem fel a bűnesetet.

Feri: Akkor különösen zárja a kaput, mert amíg maguk fönt vannak, bárki bejöhet.

Kerei: Nem szeretem a kioktatást, fiatalember!

Feri: Van, akinek nem árt, sőt, van, akinek különösen használ. Jövök, Julika!

Juli: Ki ez?

Feri: Új lakó.Adókeselyű, vagy mi. Egy szörnyeteg, mindenkibe beleköt.

Juli: Én eddig megúsztam, hála a jó Istennek.

Taki bácsi egy csinos, jól szituált hölgyet szállít. Az utas végig telefonál, miközben a taxisofőr azt hiszi, hogy hozzá beszélnek. Ebből származik a bonyodalom.

 Utas: Mondtam, hogy jobbra! Nyomás! Mindent lekésünk. Nyomjon bele egy kicsit, oda kell érnünk!

Taki bácsi. Kérem szépen, én csak a megengedett sebességgel hajtok, ha nem haragszik.

Utas: Ha ezt nem tudjuk megvenni, maga lesz érte a felelős, azt megmondhatom! Én biztosan ott leszek időben, ahol megígértem. Jó lesz, ha nagyon vigyáz magára! Nagyon nagy pénzről van szó. Most miért álltunk meg?

Taki bácsi: Miért leszek én felelős? Mit nem tud miattam megvenni? És miért kellett jobbra fordulnom?

Utas: Én nem magához beszéltem, hanem az ügyvédemhez, aki rohan egy árverésre, de eltévedt. Hol vagyunk,

Taki bácsi: A Szépvölgyi út aljában, csak jobbra befordultam, mert azt tetszett mondani.

Utas: Mit keresünk itt?

Taki bácsi: Megyünk a Hármashatár hegyre, mert azt mondta, oda óhajt menni.

Utas: De én nem oda óhajtok menni, hanem a Szentháromság térre. Miért, nem azt mondtam?

Taki bácsi: Nem. Hát akkor megyünk a Szentháromság térre. Biztos, hogy oda akar menni?

Utas: 100%. Mit csinálnék én a Hármashatár hegyen?

Taki bácsi: Hát, azt se tudom, mire készül a Várban. Dehát oda megyünk. Csak szóljon, ha telefonálni akar, mert azt hiszem, hogy hozzám szól.

Góliát meglátogatja Ferit, hogy rábírja egy kihagyhatatlan üzletre. A nyomdász ellenáll a kísértésnek, mert nem engedné a lelkiismerete, hogy elvállalja a munkát. A volt operaénekes fogja a fejét...

Feri. Élvezed, hogy nincs meló, mi?

Góliát: szomjas vagyok, apám!

Feri: Lassan mondd el, hogy miért jöttél, mert nincs több söröm. És az időm is szorít.

Góliát: Te nem iszol?

Feri: Melóba megyek. Miről van szó?

Góliát: Lenne egy pár hetes nagy fuvar. A bökkenő az, hogy vidékre és vidékről. Áruval, oda-vissza. Nagyon nagy dohány. Gondoltam, kiveszed a szabadságodat.

Feri: Rosszul gondoltad. Nem veszem ki. A szabadságot nyárra tartalékolom, amikor elmehetünk hármasban valahová a gyerekkel.

Góliát: És ha fizetés nélkülit vennél ki? Akkor is megéri. Hajnalban indulunk, este visszaérkezünk.

Feri: Nem, nem megy. Rengeteg a meló odabent, mindenki túlórázik. Ilyenkor nem illik lelépni.

Góliát: Hát, én pedig ezt elvállaltam, apám. Úgyhogy, ha nincs ellenedre, erre felveszek valaki mást. Nagyon nagy dohány. Fontold meg jól!

Feri: Megfontoltam. És nem baj, ha felveszel valakit. Legalább több időm marad. A gyerekkel is együtt lehetek, olvashatok, lejárhatok a srácokkal focizni.

Góliát: Nem vagy te komoly ember, apám! Játszani akarsz, amikor ekkora dohányról van szó?!

Feri: Nem baj! Lehet, hogy nem vagyok komoly ember.

Góliát: Na jó, azért ne kapd fel a vizet. A barátság azért marad.

Feri: Miért ne maradna?

Kerei betér vásárolni Lenke nénihez a kisboltba. Természetesen máris kötekszik a nyugdíjas közértessel.

Lenke: Jó napot, mivel szolgálhatok?

Kerei: 15 dekagramm párizsit kérek szeletben!

Lenke: Máris csomagolom. Tetszek parancsolni még valamit?

Kerei: Két zsemlyét is viszek.

Lenke: Azonnal itt a friss péksütemény! Pár pillanat.... Lehet 17 deka?

Kerei: 15 dekagrammot kértem! Annyit szíveskedjék lemérni! És hogyhogy nincs még sütemény?

Taki: Jó reggelt! Itt a ropogós pékárú! Egy pillanat! Mindjárt behordom.

Lenke: Tessék! Ez hajszálpontosan 15 deka! És máris itt van a finom sütemény is.

Kerei: Igen. Ha egy kicsit többet késett volna, akkor a párizsit sem vittem volna el. Zsemlyével fogyasztom ugyanis.

Lenke: Igen, ez összesen 89 forint.

Kerei: Nem téved? Mennyi most a párizsi ára?

Lenke: 46 forint. A sütemény darabja 10 forint. Tessék nyugodtan utánaszámolni.

Kerei. Igen.... Szabad?  Majd ellenőrzöm, jó?

Taki: Mindig szívesen megyek a pékségbe. Olyan finom illata van a frissen sült kenyérnek, hogy mindig megjön az étvágyam.

Lenke: Vigyél fel magaddal négy darabot! Sanyinak legalább kettő kell a reggelihez. (Kereihez:) Tessék, parancsoljon!

Kerei: Kerei vagyok! Kerei Gusztáv! Önök ugyebár Vágásiék! Ugyanis gondosan áttanulmányoztam a névtáblát! Bár nincs szándékomban barátkozni, de szeretném tudni, hogy ki kicsoda!

Taki: Igaza van, uram! Az ember legyen mindig tökéletesen tájékozott! Mi nem Vágásiék vagyunk, hanem Takácsék!

Kerei: Hát akkor ezzel is előbbre vagyunk! Jó napot!

Két kamasz szemtelenkedik Almával, mert nem szolgálja ki őket alkohollal. Rezső közbelép, és férfi módra elbánik a gimisekkel.

 Suhanc1: Két bloody mary-t kérünk, és valami pogácsát meg egy-egy sört!

Alma: Hát a pogácsának nincs akadálya, de alkohollal nem szolgálhatok.

Sunac2: Mi ez, valami alkoholmentes krimó?

Alma: Nem, de ne haragudjanak, önök még nincsenek 18 évesek. Viszont annyi üdítőt hozok, amennyit óhajtanak.

Sunac1: Na ne szórakozzon velünk, szép lány! Minket a város összes csárdájában kiszolgálnak!

Alma: Hát akkor talán az a baj, hogy ez nem csárda, hanem egy presszó és van egy olyan szabály, hogy kiskorúaknak tilos alkoholt felszolgálnom.

Suhanc2: Akkor szépen elüldögélünk itt, amíg valaki ki nem hozza.

Suhanc1: Ugyanis szomjasak vagyunk és különben is névnapom van.

Rezső: Gyenge a duma, kisfiú! Névnapom ugyanis nekem van! És most gyors döntést kérek: üdítő, pogácsa vagy olaj! Amire nagyon gyorsan ráléptek!

Alma: Akkor én magukra is hagyom az urakat! Köszönöm, Rezső!

Rezső: Téged legfeljebb Bélának nézlek egyébként! Na, nyomás! Üdítő vagy ajtó?

Suhanc2: Még ma visszajövünk egy kicsit többen! Meglátjuk, hogy akkor lesz-e valami pia!

Rezső: Nem valószínű, de két pofont bármikor kaphatsz, ha nem vigyázol!

Suhanc1: Szétverjük az egész boltot!

Rezső: Hm!

Sanyi: Na mi van? Rosszalkodtak a gyerekek?

Alma: Csak egy kis alkoholt akartak, semmi gond! Semmi gond, Rezső már intézkedett!

Rezső: Világéletemben táncot és illemet szerettem volna tanítani az alsó tagozatban.

Alma: Magának tényleg névnapja van?

Rezső: Nem árultam volna el, ha ez a két pelenkás nem ugrál itt a névnapjával. De 500 méterről lerí róluk, hogy egyik se Rezső! Az kérem, meglátszik az emberen!