Feri éppen azért bosszankodik, mert elavult a számítógépe. Jutka azt javasolja, vegyenek egy újat, de a becsületes nyomdász nem szeretne hitelt felvenni. Ideges, de a feleségének támad egy ötlete...

Jutka: Kész a vacsora! Sok van még hátra?

Feri: Bármikor abbahagyhatom. Csak kísérletek, hogy lehetséges-e még ezzel a géppel olyan keresztrejtvényeket gyártani, amit megrendelnének, ha...

Jutka: Ha...

Feri: Ha a gépem alkalmas lenne rá.

Jutka: És?

Feri: Nem alkalmas. Modernebb kellene.

Jutka: Ezt mondogatod hetek óta. Vegyünk egy újat. Ezt biztos el tudod adni valamennyi pénzért. Nézz körül, hogy milyet szeretnél és mennyibe kerül!

Feri: Körülnézhetek, de semmi értelme nincs. Nincs ennyi megtakarított pénzünk. Akkor meg minek? Gyönyörű gépek vannak, internet is van, a gépen át mindent megtudhatunk a világról. De az is sok pénz.

Jutka: Gondolom, van a nyomdában pénzügyi szakember. Kérdezd meg tőle, hogyan lehet hitelhez hozzájutni!

Feri: Biztos van, de én gyűlölöm az adósságot, soha nem tartoztam senkinek.

Jutka: Ez nem ugyanaz. Ha a géppel keresel, vissza is tudod fizetni, kamatokkal együtt. Ezt rengetegen csinálják.

Feri: Tudom. Gondolom, a legtöbb milliomos hitelekkel kezdte. De engem nyugtalanít, ha kölcsön pénzzel kell együtt élnem.

Jutka: Majd én megnyugtatlak. Vannak rá eszközeim...

Feri: Igazán?

Jutka: Először szedd le az asztalt, megvacsorázunk, lefektetjük Matyit, és...

Feri: És...

Jutka: És utána elmesélem, hogy mire gondoltam!

Dani házinénije bepöccen és rángatózva közli: az ő lakására nem mehet fel mindenféle nő. Még Julcsi se! Óriási jelenet! A fiúnak nagyon kínos, de mi nyugodtan nevethetünk. Dőljünk hátra és élvezzük a zseniális jelenetet!

Dani Julcsihoz: Nyugodt lehetsz, mostanában minden délután elmegy a barátnőihez bridzselni.

Julcsi: A múltkor azt hitted, hogy elutazott. Én meg azt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni. Menjünk inkább moziba!

Dani: Majd este, mikor hazajön.

Julcsi: Jó, menj előre és derítsd fel a terepet. Ha tiszta a levegő, bemehetünk. Addig kint várok a lépcsőházban.

Dani bemegy a lakásba.

Dani: Csókolom! Itthon van, Piroska néni?

Piroska: Szervusz, Danika!

Dani: Mit keres a holmijaim között, Piroska néni?

Piroska: Valami olvasnivalót szerettem volna kölcsönkérni. Tudod, kifogytam a könyvekből. Nem baj, ugye?

Dani: De baj! Ott nem az olvasnivalókat tartom, hanem a jegyzeteimet. Fogalmam sem volt róla, Piroska néni bejár a szobámba.

Piroska: Én meg nem tudtam, hogy te nőket hozol fel a lakásomra! Ez nem nyilvánosház! Ez egy szolid polgári otthon, és itt semmi keresnivalója mindenféle nőknek!

Dani: A menyasszonyom nem mindenféle nő! És akkor hívom fel magamhoz, amikor akarom. Ezek után azt hiszem, új lakás után kell néznem. Most pedig, ha szabadna kérnem, távozzon a szobámból! Az ajtót pedig, amíg itt lakom, kulcsra fogom zárni. Tessék kifáradni!

Piroska: Jobb is lesz, ha elmegy! Még hogy én ki legyek zárva a saját lakásom egyik szobájából? Hát szó sem lehet róla! Ezek a mai fiatalok! Se erkölcs, se modor! Költözzön el, de minél előbb!

Piroska pufogva kiviharzik, Dani követi, az ajtót tárva-nyitva hagyja.

Dani Julcsihoz: Ott áll és a holmimban turkál.

Julcsi: Képzeld el, mekkora kiabálás lett volna, ha együtt megyünk be! És ez a menyasszonyduma nagyon érdekes, Ez itt nem megoldás. Mozi?

Dani: Lehet! Holnap meg nézhetek új lakás után!

Julcsi: Majd én is érdeklődöm. De olyan helyet keresünk, ahol nem szólnak bele az életünkbe. Gyere, ne bosszankodj!

Két suhanc benzint lop, közben az egyikük rosszul lesz. Sümeghy és Kutya elkapja őket, majd rendőrt hívnak. A mentősök is jönnek, és Magenheim doki megmenti a bűnöző életét. Kell ennél több?

Fiú: Kuc-Kuc.

Magenheim: Benzin-mérgezés. Állítsatok össze egy ringer laktátot! Hipernál, deperzolon, igen, és szívjatok föl egy kálcium glukonikumot is, jó?

Mentős: Meglesz.

Magenheim: A benzin, ha a tüdőbe kerül, már kis mennyiségben is, vérzéses tüdőgyulladást, súlyosabb esetben halált okozhat.

Rendőr: Szóval?

Fiú2: Kifogyott a benzinünk. A haver pedig megcsapolta ezt a verdát.

Mentős: Na, épp a mérgezési osztályról jövünk. Most aztán fordulásból mehetünk is vissza.

Kutya: Én nem is hívtam a mentők számát.

Magenheim: De a rendőrök igen. Tulajdonképpen megmentették a fiú életét.Hogy van a lába, művész úr?

Sümeghy: Amíg simán sétáltunk, hát, fájdogált. Amióta baj van, eszembe se jutott. Hát nem furcsa?

Magenheim: elvonták a figyelmét az események. Én azt tanácsolom. művész úr, hogy pihenjen le, és bízzunk benne, hogy ma éjszaka már nem történik semmi. És ne feledje a kenőcsöt, amit adtam. Biztos úr, elmehetek?

Rendőr: Hát nekünk még van itt egy kis gondunk.

Fiú2: Most hová viszik a barátomat? A rabkórházba?

Mentős: Gyere, Doki, mi kész vagyunk.

Magenheim: Hogy hívják most azt a kórházat?

Mentős: Korányi.

Magenheim: Neeem! Ja, megvan: Erzsébet! Alsóerdősor utca, ott lehet holnap érdeklődni. Viszlát, minden jót!

Mentős: Jó éjszakát!

Rendőr: Jó éjszakát!

Sümeghy: Na, én most hazamegyek, bekenem a lábam kenőccsel, és megiszom egy konyakot.

Kutya: Egyedül? Kenőcs nem kell, csak konyak! Na, gyere!

A Vágási család izgatott. Nem véletlenül! Egykor éveket vártak a családok a távbeszélőre, de most bekötik hozzájuk.

Feri: Mennyivel tartozom?

Szerelő: Semmivel.

Feri: Semmivel?

Szerelő: Te ugye fóti vagy?

Feri: Igen.

Szerelő: És nem ismersz meg? Somfai vagyok.

Feri: Soma!

Szerelő: Bizony, bizony! Én megismertelek, de te egyáltalán nem! Csak nem képzeled, hogy tőled pénzt fogadok el!?

Feri: Én mindent el tudok képzelni, de téged bajusszal...? Akkora fantáziám nincs! Egyik este itt vacsorázhatnál velünk. Most éjszakás vagyok, a jövő héten délutános leszek. A rá következő héten? Eljönnél?

Szerelő: Boldogan! Köszönöm! Örülök, hogy találkoztunk. És hétfőhöz egy hétre felhívlak.

Feri: Én is! Várom a hívásodat!

Szerelő: Szia, minden jót!

Feri: Szia!

Kiegészítés:

Janka néni becsenget és felébreszti az alvó Ferit. Ej, de mennyire örül a gazdagréti hős! Kellemesen elbeszélgetnek, Matyi pedig...

Janka: Jó reg...

Matyi: Csókolom!

Janka: Ó! Matyikám! Csak nem hagytak itt egyedül?

Matyi: Nem. Tessék bejönni!

Janka: És te miért nem vagy óvodában?

Matyi: Még korán van.

Janka: Oh! Korán van?! Ahh! Ferikém! Ezer bocsánat! Nem tudtam, hogy még aluszkál!

Feri: Én nem aluszkálok, hanem alszom. Csókolom, Janka néni! Hány óra van?

Janka: Fél tíz. Ilyenkor már csak a milliomosfeleségek lustálkodhatnak.Vagy megint elvesztetted az állásodat?

Feri: Nem, csak éjszakás voltam, és ilyenkor délelőtt alszom.Ha hagynak. Elfordulna egy pillanatra, Janka néni, amíg felkelek?

Janka: Hát hogyne! Persze, ilyenkor szegény Matyika sem jut el az óvodába. Pedig ott már biztosan kint játszanának a kertben. Igaz, kicsi szívem?

Matyi: Azért nem mentem oviba, mert fáj a torkom.

Janka: Bah! Megfordulhatok?

Feri: Tessék, foglaljon helyet, Janka néni!

Janka: Köszönöm! Borzasztó, hogy nincsen telefonotok. Ezért rohantam így ide. Teljesen fel vagyok dúlva. Ferikém, nincs egy korty italod? Akkor talán kicsit lecsillapodnék.

Feri: Nincs itthon ital, Janka néni. De miért ez az izgalom?

Janka: Képzeld, Zsuzsa megbotlott a lépcsőn, elesett és eltörte a lábát. Én mindig mondom, hogy szóljon, majd én lesegítem. De nem! Egyedül próbálkozott, és tessék, ez lett a vége. Hát ezért rohantam ide, hogy tudjátok. És most itt vagyok ebben a nagy bajban.

Feri: Azonnal öltözöm, és lemegyek az iskolába, szólok Jutkának. Mikor történt?

Janka: Három napja. Biztos nincs itthon egy korty konyak vagy pálinka?

Feri: Nincs. De miért csak most szól, Janka néni? Az iskola száma megvan. azonnal szólhatott volna Jutkának!

Janka: Azt se tudom, hol áll a fejem, nemhogy iskolai telefonszámot keresgéljek! Kórház, mentők, Zsuzsa vigasztalása, ellátása, minden az én nyakamba szakadt.Gondolhatod, milyen állapotba kerültem! Te mit szólsz ehhez, édes Matyikám?

Matyi: Rajzoltam egy piros majmot!

Lernke néni és Taki bácsi vacsorázik és közben természetesen pletykál.

Lenke néni: És tudod, mi volt itt egész éjjel?! Nem tudod, mert ha te alszol, akkor alszol, és ha ágyút sütnek el melletted, te akkor is alszol.

Taki bácsi: Hát, őőő ablakdobálás volt, sérülés, mentők, rendőrök. Utána elaludtam. ez bűn?

Lenke néni: Dehogy! Nem erről van szó. Ezek itt a kisszobában egész éjjel úgy veszekedtek, hogy nem tudtam aludni! És tudod min marták egymást? Hogy Sanyi miért késik minden este, mióta nincs autójuk és Alma miért nem várja meg, amikor már végzett.Ez történt.

Taki bácsi: Ez nem szép dolog. Csak azt nem értem, hogy miért suttogsz.Csak én hallom. De én csak rosszul.

Lenke néni: Nem is suttogtam. Hogy lehet az, hogy amikor én itt neked a család drámájáról beszélek, akkor te azt figyeled, hogy suttogok, vagy nem?! Összevesztek! Érted?!

Taki bácsi: Értem, hát, majd kibékülnek. Ha minden összeveszésnél kétségbe esnék, hát hova jutnék? Ennek értelmében, mi azért nem veszekszünk, mert van autónk?

Lenke néni: Cinikus vagy, Öreg! És sokat beszélsz. Én nagyon aggódom miattuk. Azon gondolkozom, hogyan segíthetnék rajtuk, de semmi nem jut eszembe. Most miért nem veszel? Te leszel az oka, ha kihűl a vacsora!

János meglátogatja Almát a presszóban. A kollégák kombinálnak. Vajon igazuk van?

Alma: -Na, mi van? Hogy vagy?

János: -Megvagyok. Voltam már jobban is.

Alma: -Kérdezni akartál valamit.

János: -Ja, persze. Azt akartam kérdezni, hogy mi van azzal a lakással, amit még együtt béreltünk?

Alma: -Felmondták, de miért kérdezed? Tudtommal neked ott a házban van lakásod. Vagy valami baj van?

János: -Egyrészt az a lakás elég drága. Másrészt elég sok a kis konfliktus, vagy én lettem türelmetlenebb. Nem tudom. Ez csak olyan óvatos kérdés volt, mielőtt nagyobb baj lenne.

Alma: -Sajnálom, de nem tudok segíteni. A tulajdonos költ6özött vissza, legalábbis nekem ezt mondta. Kérdezhetek én is valamit? Tényleg a lakás érdekel, vagy azt reméled, nálam is baj van?

János: -Is, is.

Rezső (kihoz két konyakot): -Egészségükre!

Sümeghy vendégségbe megy Lillácskához. A finom hölgy vacsorával várja a hőstenort, akinek fogalma sincs az illemről. A vászonkendőt nem az ölébe teríti, hanem a nyakába köti! Ez persze nem befolyásolja a beszélgetést.

 Lillácska: Remélem, jól sikerült. Sült hús, petrezselymes, hagymás krumplival. Tálaljak magának?

Sümeghy: Az jó lenne, mert én biztos bekoszolnám ezt a szép abroszt.

Lillácska: Na, az illata?

Sümeghy: Az illata pompás!

Lillácska: A savanyúság ott van a kis különtányéron.

Sümeghy: Igen, igen.

Lillácska: Mit ebédelt ma?

Sümeghy: Ma ki sem mozdultam egész nap otthonról. Más nem volt, csak egy kis kompót. Tudja, amit magától kaptam, annak idején. Azt megettem, de nem is kívántam többet. Tudtam, hogy jön valami finom vacsora.

Lillácska: Maga folyamatosan valótlanságokat mesél itt nekem, Oszkár! Miért nem mozdul ki régi jó szokása szerint a lakásából? Hm?

Sümeghy: Mert ez nem az én telem volt. Sőt, merem mondani, nem a mi telünk volt. Hó, jégeső, ónos eső! Kinek kell ez? Petőfi megírta: "Hol a boldogság mostanában?/ Barátságos, meleg szobában. Hát ennyi az egész.

Lillácska: Nekem vannak ám kémeim is, és azok azt suttogják, hogy most se jó a lába, hamar elfárad, de titkolja. Úgy tesz, mintha kutya baja se volna, mikor velem találkozik. Ennek nem lesz jó vége!

Sümeghy: Hiába fiatalabb az a Kutya öt évvel, de én vagyok az erősebb és beledöngölöm a padlóba, amiért rágalmakat terjeszt. Semmi bajom, csak egy kicsit lusta voltam ezen a télen. Tudja, mint a medve: téli álmot lustálkodtam.

Lillácska: Ezt majd vacsora után megbeszéljük, de most egyen, mert ebben a téli hidegben a sült hús is kihűl. Utána bemegyünk, és akkor kap tőlem egy alapos egészségügyi fejmosást. Ezen túl velem fog naponta sétálni a friss levegőn és nekem fog beszámolni, hogy evett-e, ivott-e rendesen.

Sümeghy: Az teljesen más. Magával szívesen sétálok akár napi 24 órát is, ha lehet. Csak ne higgyen a pletykáknak! Csak nekem! Én mindig igazat mondok. Legfeljebb elhallgatok pár kis dolgot. Nem is lett belőlem politikus!

Feri elgondolkodva ül a buszon. Az egyik megállónál felszáll Vilma, és azonnal kihasználja az alkalmat: lehuppan a nyomdász melletti szabad ülésre. Kiderül, hogy -amikor valami szívességből az iskolába vittek- Góliát udvarolni kezdett a tanárnőnek, de sajnos a pedagógusnak az operaénekesből lett szállítómunkás nem az esete.

 Vilma: -Jó estét!

Feri: -Kezit csókolom!

Vilma: -Munkából?

Feri: -Másodállásból. Délelőtt nyomda, délután költöztetés.Elég kemény nap volt.

Vilma: -Mondja, milyen ember ez  maga barátja, ez a kolosszus...?

Feri: -Nagyon rendes pasi. Miért kérdi?

Vilma: -Tudja, amikor hozták a papírokat az emlékkönyvhöz, én kínáltam kávéval. Azóta mindennap felhív meg randevút kér.

Feri: -Szereti a csinos nőket. Egyébként operaénekes volt. Még ma is fellép néha.

Vilma: -Ezt nem gondoltam volna. Egy kicsit alpári a modora és azt hiszem, hogy teljesen félreértette a kedvességemet. Nem tudna nekem segíteni? Én nem akarom megbántani őt, de megmondom egyenesen, nem az én esetem és nem így szoktam ismerkedni.

Feri: -Megmondhatom, bár jobb lenne, ha maga beszélne vele. Rendes srác. Ő sem velem üzenget. Én azt ajánlom, hogy szánjon rá egy félórát és tisztázzák a dolgokat!

Vilma: -Tudja, én a látszat ellenére elég félénk vagyok.

Feri: Aha... Igen?

Vilma: -Miért, nem úgy ismer

Feri: -Hát...

Vilma: -Ja, arra a múltkori kis ügyünkre gondol? De hát az teljesen félreértés volt...

Feri: -Nekünk volt valami ügyünk?

Vilma: -Ja, nem.

Feri: -Én meg is érkeztem. Kezit csókolom!

Vilma: -Köszönöm a tanácsokat! Jó éjszakát!

Vili bácsi: Feri és Góliát megérkezik egy címre egy antik íróasztallal. Éppen arról beszélgetnek, mi módon vigyék fel a lakásra. amikor hirtelen eléjük lép a Barátok közt Kertész Vilmosa, mint zongoraművész.

 Feri: -Hát, ez jó nehéz darab!

Góliát: -Az lehet, de erre a hétre be is fejeztük a melót!

Feri: -Hányadikra visszük?

Góliát: -Az ötödikre, apám és gyalog. Mert nem fér be a liftbe.

Feri: -Gratulálok!

Góliát: -De ne félj, belekalkuláltam az árba!

Feri: -A derekamat is?

Góliát: -Mindent! A folyosó is keskeny, úgyhogy csak hosszában tudjuk vinni. Te mész alul, apám!

Feri: -Te meg rám ejted, mi? Na, emeljük le!

Vili bácsi: -Bocsánat. Lenne ma még egy kis idejük?

Góliát: -Nem sok. Mi lenne a pálya?

Vili bácsi: -Én zongoraművész vagyok, kérem szépen, és újévre megleptem magamat egy hangszerrel. Hát erről lenne szó!

Góliát: -Szerencséje van, művészem! Zongoraszállításban mi vagyunk a legjobbak.És magának külön kedvezményes újévi árat számítok fel. Minden zenész közel áll a szívemhez, ugyanis operaénekes voltam...

Feri: -Nekem meg énektanárnő a feleségem és rajongok a muzsikáért! Milyen zongora, honnan hová vigyük?

Vili bácsi: -Egy rövid koncertzongoráról lenne szó. Kitűnő állapotú páncéltőkés. A Király utcából kellene elvinni egy zuglói villába. Na, ott nincs emelet!

Feri: -És a Király utcában?

Vili bácsi: -Harmadik.

Góliát: -28 ezer plusz áfa. Emelettel, fuvarral, mindennel együtt. Ráadásul, ha szépen lekísér, eléneklem magának Radames románcát az AIDA első felvonásából! Igazán nem mondhatja, hogy nem előnyös ajánlat!

Vili bácsi: -De, de! Csak sajnos annyi pénzem nincs! Köszönöm szépen, viszontlátásra!

Feri: -Sikeres koncerteket!

Góliát: -Egy pillanat, művészem! Itt van a névjegyem! Ha meggondolja magát, hívjon fel, aztán megcsináljuk a melót! Isten áldja!

Feri (Góliáthoz): -Szerintem még sokáig a Király utcában fog gyakorolni!