Vili bácsi: Feri és Góliát megérkezik egy címre egy antik íróasztallal. Éppen arról beszélgetnek, mi módon vigyék fel a lakásra. amikor hirtelen eléjük lép a Barátok közt Kertész Vilmosa, mint zongoraművész.
Feri: -Hát, ez jó nehéz darab!
Góliát: -Az lehet, de erre a hétre be is fejeztük a melót!
Feri: -Hányadikra visszük?
Góliát: -Az ötödikre, apám és gyalog. Mert nem fér be a liftbe.
Feri: -Gratulálok!
Góliát: -De ne félj, belekalkuláltam az árba!
Feri: -A derekamat is?
Góliát: -Mindent! A folyosó is keskeny, úgyhogy csak hosszában tudjuk vinni. Te mész alul, apám!
Feri: -Te meg rám ejted, mi? Na, emeljük le!
Vili bácsi: -Bocsánat. Lenne ma még egy kis idejük?
Góliát: -Nem sok. Mi lenne a pálya?
Vili bácsi: -Én zongoraművész vagyok, kérem szépen, és újévre megleptem magamat egy hangszerrel. Hát erről lenne szó!
Góliát: -Szerencséje van, művészem! Zongoraszállításban mi vagyunk a legjobbak.És magának külön kedvezményes újévi árat számítok fel. Minden zenész közel áll a szívemhez, ugyanis operaénekes voltam...
Feri: -Nekem meg énektanárnő a feleségem és rajongok a muzsikáért! Milyen zongora, honnan hová vigyük?
Vili bácsi: -Egy rövid koncertzongoráról lenne szó. Kitűnő állapotú páncéltőkés. A Király utcából kellene elvinni egy zuglói villába. Na, ott nincs emelet!
Feri: -És a Király utcában?
Vili bácsi: -Harmadik.
Góliát: -28 ezer plusz áfa. Emelettel, fuvarral, mindennel együtt. Ráadásul, ha szépen lekísér, eléneklem magának Radames románcát az AIDA első felvonásából! Igazán nem mondhatja, hogy nem előnyös ajánlat!
Vili bácsi: -De, de! Csak sajnos annyi pénzem nincs! Köszönöm szépen, viszontlátásra!
Feri: -Sikeres koncerteket!
Góliát: -Egy pillanat, művészem! Itt van a névjegyem! Ha meggondolja magát, hívjon fel, aztán megcsináljuk a melót! Isten áldja!
Feri (Góliáthoz): -Szerintem még sokáig a Király utcában fog gyakorolni!
