Sümeghy vendégségbe megy Lillácskához. A finom hölgy vacsorával várja a hőstenort, akinek fogalma sincs az illemről. A vászonkendőt nem az ölébe teríti, hanem a nyakába köti! Ez persze nem befolyásolja a beszélgetést.

 Lillácska: Remélem, jól sikerült. Sült hús, petrezselymes, hagymás krumplival. Tálaljak magának?

Sümeghy: Az jó lenne, mert én biztos bekoszolnám ezt a szép abroszt.

Lillácska: Na, az illata?

Sümeghy: Az illata pompás!

Lillácska: A savanyúság ott van a kis különtányéron.

Sümeghy: Igen, igen.

Lillácska: Mit ebédelt ma?

Sümeghy: Ma ki sem mozdultam egész nap otthonról. Más nem volt, csak egy kis kompót. Tudja, amit magától kaptam, annak idején. Azt megettem, de nem is kívántam többet. Tudtam, hogy jön valami finom vacsora.

Lillácska: Maga folyamatosan valótlanságokat mesél itt nekem, Oszkár! Miért nem mozdul ki régi jó szokása szerint a lakásából? Hm?

Sümeghy: Mert ez nem az én telem volt. Sőt, merem mondani, nem a mi telünk volt. Hó, jégeső, ónos eső! Kinek kell ez? Petőfi megírta: "Hol a boldogság mostanában?/ Barátságos, meleg szobában. Hát ennyi az egész.

Lillácska: Nekem vannak ám kémeim is, és azok azt suttogják, hogy most se jó a lába, hamar elfárad, de titkolja. Úgy tesz, mintha kutya baja se volna, mikor velem találkozik. Ennek nem lesz jó vége!

Sümeghy: Hiába fiatalabb az a Kutya öt évvel, de én vagyok az erősebb és beledöngölöm a padlóba, amiért rágalmakat terjeszt. Semmi bajom, csak egy kicsit lusta voltam ezen a télen. Tudja, mint a medve: téli álmot lustálkodtam.

Lillácska: Ezt majd vacsora után megbeszéljük, de most egyen, mert ebben a téli hidegben a sült hús is kihűl. Utána bemegyünk, és akkor kap tőlem egy alapos egészségügyi fejmosást. Ezen túl velem fog naponta sétálni a friss levegőn és nekem fog beszámolni, hogy evett-e, ivott-e rendesen.

Sümeghy: Az teljesen más. Magával szívesen sétálok akár napi 24 órát is, ha lehet. Csak ne higgyen a pletykáknak! Csak nekem! Én mindig igazat mondok. Legfeljebb elhallgatok pár kis dolgot. Nem is lett belőlem politikus!