Feri elgondolkodva ül a buszon. Az egyik megállónál felszáll Vilma, és azonnal kihasználja az alkalmat: lehuppan a nyomdász melletti szabad ülésre. Kiderül, hogy -amikor valami szívességből az iskolába vittek- Góliát udvarolni kezdett a tanárnőnek, de sajnos a pedagógusnak az operaénekesből lett szállítómunkás nem az esete.
Vilma: -Jó estét!
Feri: -Kezit csókolom!
Vilma: -Munkából?
Feri: -Másodállásból. Délelőtt nyomda, délután költöztetés.Elég kemény nap volt.
Vilma: -Mondja, milyen ember ez maga barátja, ez a kolosszus...?
Feri: -Nagyon rendes pasi. Miért kérdi?
Vilma: -Tudja, amikor hozták a papírokat az emlékkönyvhöz, én kínáltam kávéval. Azóta mindennap felhív meg randevút kér.
Feri: -Szereti a csinos nőket. Egyébként operaénekes volt. Még ma is fellép néha.
Vilma: -Ezt nem gondoltam volna. Egy kicsit alpári a modora és azt hiszem, hogy teljesen félreértette a kedvességemet. Nem tudna nekem segíteni? Én nem akarom megbántani őt, de megmondom egyenesen, nem az én esetem és nem így szoktam ismerkedni.
Feri: -Megmondhatom, bár jobb lenne, ha maga beszélne vele. Rendes srác. Ő sem velem üzenget. Én azt ajánlom, hogy szánjon rá egy félórát és tisztázzák a dolgokat!
Vilma: -Tudja, én a látszat ellenére elég félénk vagyok.
Feri: Aha... Igen?
Vilma: -Miért, nem úgy ismer
Feri: -Hát...
Vilma: -Ja, arra a múltkori kis ügyünkre gondol? De hát az teljesen félreértés volt...
Feri: -Nekünk volt valami ügyünk?
Vilma: -Ja, nem.
Feri: -Én meg is érkeztem. Kezit csókolom!
Vilma: -Köszönöm a tanácsokat! Jó éjszakát!
