Liilácska, Sümeghy és Kutya beszélgetnek. Kinyilvánítják a véleményüket a mai fiatalokról, és persze a férfierőről.

Lillcska: Te jó ég! Hát a sonkát elfelejtettem!

Sümeghy: Villásreggelit kapunk! Fejedelmit!

Kutya: De vajon miért?

Sümeghy: Nyári szünet van a butikban.

Lillácska: Parancsoljanak!

Sümeghy: Csodálatos! Tiszta koleszterin kúra!

Kutya: Ez is igaz, de nem panaszkodhatunk! Jó erőben vagyunk.Azt hiszem, ha ma mennék sorozásra, még mindig megfelelnék.

Sümeghy: Én is. Azt hiszem. Pedig olvastam, hogy az ifjúság jelentős része alkalmatlan a katonaságra.

Lillácska: Töltsön nekem egy teát, legyen szíves, Oszkár! Egyébként valószínűleg azért, mert senki sem sportol.

Kutya: Hát, ez is igaz. De az is, hogy a fene se akar katonáskodni. Az én időmben a sorozáson belenéztek a szádba: ááááá; megnézték alul, hogy fiú vagy-e, s már diktálták is: alkalmas. A fenét se érdekelte, hogy neurotikus vagy-e vagy allergiás.

Sümeghy: Pár év és profi hadsereg lesz itt, főügyelő úr!

Kutya: Na, jön már a mániáival. Ez beleesett az Európai Unió és a NATO-politikába. Ő személy szerint már csatlakozott mindkettőhöz, csak még nem vették föl.

Lillácska: Fiatal koromban nagyon sok katonatisztet ismertem, hivatásosat, persze. Valamivel jobban mutattak, mint ezek a maiak, szegények. Kevés fizetés, elavult fegyverek... Ma nem választanék katonát, ha fiatal lennék.

Sümeghy: Ezért jobb egy operaénekesnek: egyik nap tisztet játszik, másik nap bohócot, harmadik nap királyt. Főügyelő szerep nincs az operairodalomban, különben téged is eljátszanálak.

Kutya: Iratok neked egy NATO-operát. Játszhatsz benne egy öreg trottyos tábornokot! Áll a háttérben és nem szól egy szót sem. Jó leszel a szerepben!