Góliát meglátogatja Ferit, hogy rábírja egy kihagyhatatlan üzletre. A nyomdász ellenáll a kísértésnek, mert nem engedné a lelkiismerete, hogy elvállalja a munkát. A volt operaénekes fogja a fejét...

Feri. Élvezed, hogy nincs meló, mi?

Góliát: szomjas vagyok, apám!

Feri: Lassan mondd el, hogy miért jöttél, mert nincs több söröm. És az időm is szorít.

Góliát: Te nem iszol?

Feri: Melóba megyek. Miről van szó?

Góliát: Lenne egy pár hetes nagy fuvar. A bökkenő az, hogy vidékre és vidékről. Áruval, oda-vissza. Nagyon nagy dohány. Gondoltam, kiveszed a szabadságodat.

Feri: Rosszul gondoltad. Nem veszem ki. A szabadságot nyárra tartalékolom, amikor elmehetünk hármasban valahová a gyerekkel.

Góliát: És ha fizetés nélkülit vennél ki? Akkor is megéri. Hajnalban indulunk, este visszaérkezünk.

Feri: Nem, nem megy. Rengeteg a meló odabent, mindenki túlórázik. Ilyenkor nem illik lelépni.

Góliát: Hát, én pedig ezt elvállaltam, apám. Úgyhogy, ha nincs ellenedre, erre felveszek valaki mást. Nagyon nagy dohány. Fontold meg jól!

Feri: Megfontoltam. És nem baj, ha felveszel valakit. Legalább több időm marad. A gyerekkel is együtt lehetek, olvashatok, lejárhatok a srácokkal focizni.

Góliát: Nem vagy te komoly ember, apám! Játszani akarsz, amikor ekkora dohányról van szó?!

Feri: Nem baj! Lehet, hogy nem vagyok komoly ember.

Góliát: Na jó, azért ne kapd fel a vizet. A barátság azért marad.

Feri: Miért ne maradna?