Kerei az olvasószobában búsul. Kutya és Sümeghy kifaggatja, mi történt vele. Drámai pillanatoknak lehetünk tanúi:
Kutya: Ni csak! Kerei úr! Ön itt? Micsoda meglepetés! Valami baj van a szemével?
Kerei: Hagyjanak engem békében! Szeretnék egyedül maradni! Távozzanak!
Kutya: A legnagyobb sajnálatomra nem tehetjük. Ez olvasószoba. És aki ebben a házban lakik, mindenkinek joga van ide beülni. Még önnek is!
Kerei: Csak bántsanak!
Sümeghy: Nem bántotta senki. Csak érdeklődtünk, hogy nincs-e valami hiba.
Kerei: Hiba? Hát! Bűn, megbocsáthatatlan bűn. Olyan katasztrófa történt velem, amit maga fel sem foghat! Gikszerezett már a színpadon azzal a betegen énekeltem, és nehezen szólt a vócse.
Kutya: Csak nem énekelt, Kerei úr? Talán kicsit felöntött a garatra! Beleesett a szemébe 7-8 féldeci, és azt restelli most ennyire.
Kerei: Én nem iszom. Nem cigarettázom. Józan és kiegyensúlyozott életet élek. De olyasmi történt velem, amit maguk úgysem értenek. Tudják, mi a foglalkozásom?
Kutya: Azt mondta, hogy adótanácsadó. Még segítettem is kirakni a kis hirdetéseit. Rosszul alakult az üzlet? Mondja meg már, mi van magával az Isten szerelmére!
Kerei: Az van uraim, hogy én, aki az adózás minden titkát ismerem, a kiskaput, a nagykaput a törvényt, a szabályt, én, Kerei Gusztáv, a tévedhetetlen adótanácsadó, elfelejtettem befizetni a saját adómat. Finita la comedia.
