Janka éppen a Mikulás bácsi fogadására tanítja Matyit, de aztán belép Jutka és mindent elront.
Janka: Holnap szép fényesre kipucolod a cipődet, aztán kiteszed az ablakba, és ha nagyon jó kisfiú leszel, a Mikulás hoz neked finom csokikát. De ha rossz leszel, csak a krampusz hoz virgácsot!
Matyi: Honnan tudja ez a Mikulás, hogy én milyen voltam?
Janka: Hát... Te csak ne kíváncsiskodj, csináld, ahogy mondtam, és meglátod, hogy tudja. Te csak higgyél Janka néninek!
Matyi: akkor miért árult ma egy Mikulás bácsi kis Mikulásokat az iskola előtt?
Jutka: Ezt nem is mesélted! Milyen Mikulás? Ismerős volt? Vettél is tőle csokit?
Matyi: Mondtad, hogy ne vegyek az utcán semmit, nem is vettem.
Jutka: Abból nem lehet semmi baj, ha kipucolod a cipődet, ahogy Janka néni tanácsolta. Indulj, és kezdd el most, jó?
Janka: Menj szépen! Biztos valami ügyes feketéző árul ócska csokoládét az iskola előtt.
Jutka: Drogos csokikat. Két hete figyeli a rendőrség az iskolát.Ha ez most ott mikulásozott, lehet, hogy el is kapják.
Janka: Megáll az ember esze! Gyerekekkel is kísérleteznek?
Jutka: Van, ahol a gyerekekkel árultatják. A nagyobbak már diszkóznak, ott egy kedves úr ajándékba adja, hogy adják tovább a kicsiknek. Így lassan kiépül a hálózat. Egyszer régen már elkaptak egy ilyen dilert az iskola előtt, az nyalókákat ajándékozott. Úgy látszik, most más édességgel kísérleteznek. De most nagyon ideges vagyok, nem akarok erről többet beszélni. S azt sem akarom, hogy Matyi meghallja. Mi újság, Janka néni?
Janka: Mi újság? Ugyanaz, mint mindig! Itt a karácsony, az új év, Zsuzsa, szegénykém, az ünnepeket is biztosan a kórházban tölti. Neki ez a combnyaktörés lett az ünnep. Pusztulunk, veszünk... azért gondolom, valami kis ajándéknak biztosan örülne. Dehát... Mondjam?
Jutka: Ne mondd! Nem hiszem, hogy más ajándékra vágyik, minthogy jobban legyen.
Janka: Ahogy gondolod, drága Jutkám! Zsuzsa, szegény, mondja, hogy bejelentett egy szemorvoshoz. Mi baja a szemednek,
Jutka: Csak annyi, hogy könnyen fárad, és nem látok élesen. Egy kis szemtengelyferdülés.- Ezért kell felíratnom szemüveget. Úgy fogok kinézni, mint egy tudós manó.
Janka: Hahaha! Jaaaa! Nem csak fölöttünk jár el az idő. Ti fiatalok is szép lassan középkorúak lesztek. Haha! És jönnek a bajok, jön az itt fáj, ott fáj, jönnek a problémák, jön a szemüveg, a gyógyszerek. Az élet nagy daráló, drága Jutkám! És nincs kivétel! Mondják, hogy ha valaki ötven felett arra ébred, hogy nem fáj semmije, az azt jelenti, hogy meghalt!
Janka: Még nem vagyok ötven, Janka néni.
Janka: Majd leszel, höhö! Ha leszel.
Matyi: Eszembe jutott valami: nem rakhatom a cipőmet az ablakba, mert nálunk nincsen dupla ablak. Különben is, hogy nyúl át a Mikulás az üvegen?
Jutka: Majd este elmondom neked. Amit Janka néni mondott, az egy szép mese.
Janka: Jaj, ti minden szép hitet elvesztek a gyerektől! Nincs se Mikulás bácsi, se Jézuska ajándékokkal? Minek ilyen fiatalon beavatni a rideg valóságba?
