Kerei, Pattogi és Kutya egyszerre tér be a postára. Nos, ennyi éppen elég ahhoz, hogy mindenki tudja: itt bizony most egy fantasztikus jelenet következik. Szegény Mimike!
Kerei: Itt a pontos cédula is. 2700 forint összesen. Annyi, ugyebár?
Mimi: Pontosan.
Kerei: Ahogy a listán feltüntettem, ez itt 100 db 10 forintos. Biztos, hogy annyi. Nekem elhiheti. Magam is pénzügyi szakember vagyok.
Mimi: Szép szakma. kis türelmét kérem, mert meg kell számolnom. Ez a szabály.
Pattogi: Szent ég! Mit csinál ez az ember?
Kutya: Ha jól látom, pénzt fizet. Csekket is adott be.
Pattogi: Ennek sohasem lesz vége. Koldus ez, vagy földhöz vágta a gyerekkori perselyét?
Kutya: Nem koldus. Adószakértő. A gyerekkori perselyében más pénzek lennének. Honnan a fenéből van ennek ennyi aprója?
Mimi: Eddig 1000. Kérem szépen a következő adagot! 50 darab 20 forintost.
Kerei: Tessék.
Pattogi: Felforr az agyvizem! Ha ez a következő adagot 2 forintosokban adja, akkor én... én... én belerúgok! Hogy képes ilyen türelmesen várni, uram?
Kutya: Ha a kisasszony ilyen türelmesen és udvariasan kibírja, mi nem szólhatunk egy szót se! Ha én lennék az ő helyében, nem tudom, nem küldeném-e melegebb éghajlatra.
Pattogi: Maga... Maga egy... nem is találok rá kifejezést. mit gondol, meddig bírjuk gyufával itt maga mögött? Miért ide hozta azt a nyomorult pénzét?
Kerei: Először is: kikérem magamnak, hogy az ujjával böködjön. Ehhez nincs joga. Másodszor: ez a pénz törvényes magyar fizetőeszköz. Márpedig, ha az, akkor fizethetek vele. Na, álljon vissza, és várjon!
Mimi: Ez eddig 2000. Még 700-at kapok.
Kerei: Tessék parancsolni: 14 darab 50-es. Ez már szinte gyerekjáték, ugyebár?
Mimi: Szinte. Ez 15. Egy visszajár.
Kerei: Szinte lehetetlen. Jól megszámolta, hölgyem? Én magam kétszer is igen alaposan megolvastam.
Pattogi: Képes volt otthon üldögélve számolgatni azt a halom garast?! Ha bemegy egy nagyobb postahivatalba vagy bankba, ott van olyan gép, amelyik percek alatt megszámolja. Nekem meg cafatokban lógnak az idegvégződéseim!
Kerei: Türelem rózsát terem!
Kutya: Csókolom a kezét! Maga egy valóságos tündér. Hogy bírta ki ezt a hólyagot ilyen türelemmel?
Mimi: Kicsit sokáig tartott, de befejeztük. Na, lássuk!
Kutya: Este feljövök magáért. Megjött az én művész barátom, meglátogatjuk!
Pattogi: Most meg maga kurizál itt? Mit gondolnak, mennyit bír ki egy ember? Eszükbe se jut, hogy másnak sürgős dolga lehet?
Kutya: Uraságod elrontotta a gyomrát?
Pattogi: Miért?
Kutya: Mert hogy sürgős dolga van.
Pattogi: Kész! Feladom! Nem a pénzt, hanem a reményt.
Kutya: Várjon, maga következik!
