Viktor és Péter megállítja az utcán Julcsit és kész tények elé állítják. Velük megy és kész!

Viktor: Jó reggelt!

Julcsi: Jó reggelt! Ti mit csináltok itt?

Péter: Sétálgatunk fel és alá.

Viktor: Beszélgetünk.

Péter: Eszmét cserélünk.

Viktor: Tervezgetünk.

Julcsi: Hát, akkor folytassátok nyugodtan, nem zavarok. Megyek dolgozni.

Viktor: Ne! Ne siess annyira! Már bejelentettem a munkahelyeden, hogy késni fogsz. Életbevágóan fontos dolgokról kell beszélgetnünk. A kedves kollegád sok sikert kíván.

Julcsi: Nem tudok semmiféle életbevágóan fontos ügyről, de a munkahelyemen elég sok dolgom van. Elkísérhettek.

Péter: De nem kísérünk. Te kísérsz el minket. Van itt egy helyes kis presszó, oda leülünk és érdekes dolgokról fogunk beszélgetni. Na, indulhatunk.

Julcsi: És ha most nincs kedvem beszélgetni?

Viktor: Hát, akkor karon fogunk és odaviszünk. És beszélgetünk.

Péter: És eszmét cserélünk.

Viktor: De mostmár hármasban.

Péter: Na, jössz magadtól?

Viktor: Vagy vigyünk?

Julcsi: Szabályos emberrablás. Na, most már kíváncsi lettem. Mehetünk!

Kerei nem bír magával. Szegény Kutyával vitatkozik, de aztán Feri is belép az irodába.

Kutya: Á, Kerei úr! Mivel szolgálhatok?

Kerei: Átalakult a hivatalos helyiség reggeliző-kávéházzá?

Kutya: Ha hivatalos ügyben jött, kérem, közölje, hogy mit óhajt! Ha mint magánember erre járt, kérem, megkínálhatom egy csésze teával. Választhat! Egyébként most nincs hivatalos idő, ennek ellenére állok a rendelkezésére. Parancsoljon velem!

Kerei: Miért nem jelezte ön előre, hogy áramszünet lesz? Ott állok a fürdőszobában a villanyberetvámmal a kezemben, és egyszerre puff! Volt villany, nincs villany! Le kellett mondanom egy reggeli megbeszélésemet. Hát nem mehetek félig beretváltan, ugyebár!?

Sümeghy: Magam is majdnem így jártam, de én pengével borotválkozom. Három perc múlva újra kigyulladt a villany, és nézze, milyen sima az arcom! Mint a baba popsija a reklámokban! Tökéletes.

Kerei: Méltányolom a szerencséjét, de én a közös képviselő úrhoz interpelláltam ez ügyben. Az ön esete nem érdekel.

Kutya: Valószínűleg valami központi zavar volt, mert engem sem tájékoztattak semmiről. Képzelje, nálam is kialudt a villany! A biztonság kedvéért szerezzen be egy elemes borotvakészüléket és akkor nem éri semmi baj. Egyébként évek óta nem volt áramszünet. Óhajt még valamit?

Kerei: Ez, kérem, engem nem érdekel. Az a véleményem, hogy ebben a házban a lakók tájékoztatása igencsak hiányos. Miért lopódzik ide mögém?

Feri: Kíváncsi természetű vagyok.

Kerei: Igen? És mi érdekli, ha szabad kérdeznem?

Feri: Hogy milyen adótanácsokat ad korán reggel a társaságnak. Jó reggelt, urak!

Kerei: Modortalan fráter!

Feri: Mit mondott?

Két diák beszélget, egy tanár pedig közbeszól. Illik ilyet?

Kisfiú: Nekem is van olyan játékom, ahol lopakodókkal tudom bombázni az ellenséget.

Matyi: Még olyat nem láttam.

Kisfiú: Ha nem vagyok elég ügyes, akkor le is lövik.

Matyi: Nekem ilyen lövöldözős játékom nincsen.

Kisfiú: Pedig pont olyan, mint amit a híradóban mutatnak.

Tanár: Csakhogy, amit a híradóban látsz, az nem játék.

Matyi: Nem szeretem a lövöldözős játékokat, és nem nézem a híradót sem.

Tanár: Ne is nézd! Inkább olvassatok!

Feri mindig mosolyog, ha meglátja Lenke nénit! Hát még, ha nála vásárol. Kivéve ha... De nem lövöm le a poént! Olvassátok el!

Feri: Jó napot!

Lenke: Isten hozta, Ferikém! Összekészítettem a rendelést!

Feri: Nem rendelés volt, csak kérés!

Lenke: Bandikám! Legyen szíves, azt a vászonszatyrot hozza ide, kérem szépen! Jutka meggyógyult teljesen?

Feri: Kicsit köhög még, de láztalan és dolgozik. Úgyis jön a tavaszi szünet, és akkor kikúrálja ezt is.

Bandi: Tessék parancsolni!

Feri: Köszönöm! Ja! Egy mézet kérek szépen, túrót, két joghurtot. És egy számot!

Lenke: Bandikám! Egy mézet is adjon már ide! Én addig számolok!

Feri: Elnézést, de ez a joghurt lejárt három napja.A másik rendben van.

Bandi: Megnézhetem?

Lenke: Én napok óta nem vettem át más árut, csak a reggeli kenyeret meg a péksüteményt, amit az Öreg hozott.

Bandi: Elnézést kérem, az én hibám! Úgy látszik, nem selejteztem elég alaposan, amikor az új áru megjött! Nagyon kérem, ne szóljon senkinek! Ilyen az én boltomban nem fordulhatna elő! Még jó, hogy itt vette észre, és nem otthon bosszankodik, hogy becsaptam!

Feri: Mindig megnézem vásárláskor a határidőt! Nem gondoltam, hogy be akart volna csapni, Madarasi úr! Minden rendben van, nem fogom telekiabálni a házat! Mennyi a vége, Lenke néni?

Lenke: 2970 forintot kérek, és én is elnézést kérek! Nekem kellett volna ellenőriznem, hogy az áru, amit kiadok a kezemből, az hibátlan legyen! Hát ez is része a jó kereskedésnek, de nem volt nálam a szemüvegem és nem láttam. Munka közben nemigen használok szem,üveget. Egyszerű hiúság. Kicsit öregít! Köszönöm szépen!

Feri: Nem öregíti egy kicsit sem!

Bandi: Én is mondom mindig, de hát a nők már  csak ilyenek! Megyek és ellenőrzöm az összes tejterméket, hogy ne maradjon köztük lejárt! Minden jót kívánok, és még egyszer elnézést kérek!

Feri: Viszontlátásra! Nem történt semmi!

Lenke: Minden jót, Ferikém! Hát ezentúl én is mindent átnézek, Bandikám!  Most képzelje el! Ha nem a Vágási Feri kapja a lejárt joghurtot, hanem egy hanem egy fogyasztásvédelmi ellenőr, akkor aztán nagy bajban lennénk! Ezentúl kéznél lesz a szemüvegem. Mi nem hibázhatunk!

Ádám kinek másnak panaszkodna a feleségére, mint az anyósának? Életszerű jelenet, ugye?

Etus: Parancsolj!

Ádám: Te nem iszol?

Etus: Nem, köszönöm, nem kérek.

Ádám: Letiltott az orvos?

Etus: Nem, azt mondta, éljek úgy, ahogy szoktam és ahhoz képest állítja be a gyógyszert. Otthon ittam, mielőtt elindultam. Este dolgozol?

Ádám: Reggel jöttem haza. Aludtam volna estig, de felébresztett egy névtelen telefon, úgy, hogy nem tudtam visszaaludni. Kerestem a lányodat a kozmetikában, de azt mondták, hogy elment és már nem jön vissza. Te mire gondolnál ilyenkor?

Etus: Dolga van. Elment anyagot vásárolni, megfájdult a foga, elment fogorvoshoz. Esetleg letagadtatta magát. Rengeteg a variáció.

Ádám: Jaj, fantasztikus, hogy te milyen jóhiszemű tudsz lenni! Reggel jól összevesztünk. Nagyon jól tudod, hogy tisztelem a magánélet titkait, de csak egy határig. Hát, azt hiszem, most itt van ez a határ.

Etus: Nem jó hír. De nem tudom a megoldást. Ha odáig fajulnak a dolgok, hogy veritek egymást, előtte hozd le hozzám a gyerekeket, és hívjál föl, hogyha újra nyugalom van!

Ádám: Jó. Verekedés nem lesz, de ha végleg megunom a dolgot, szépen összepakolok és elvonulok.

Etus: Hova?

Ádám: Nem tudom. Egy olcsó szállodába.

Etus: Van kivel?

Ádám: Nincs. Jaj, nem erről van szó.

Etus: Érdekes, én azt hittem, te is bizseregsz valakivel. Legalábbis ezt csicsergik a madarak.

Ádám: Csicseregjenek, amit akarnak, semmi okuk rá! Kivéve azt, hogy talán végre jön a tavasz. De tudod, nagyon unom, hogy nem alhatom ki magam a névtelen telefonok miatt a saját lakásomban. És abból is elegem van, hogy Juli egyre későbben jár haza. Feszült, fáradt, ingerült, és nem csak velem, hanem a gyerekekkel is.

Etus: Beszéltetek erről egyáltalán, vagy csak csendben gyűlölködtök?

Ádám: Mondom, hogy ma összevesztünk.

Etus: Az is egy módja a társalgásnak, de nem a legcélravezetőbb. Akarod, hogy beszéljek vele?

Ádám: Te soha nem szólsz bele semmibe.

Etus: Ha nagyon nagy baj van, nem szívesen, de szólhatok.

Ádám: Gondolod, hogy az használ?

Etus: Nem tudom. Azt nem mondom, hogy beszéltünk, mert az csak árthat. Majd a magam módján...

Vera, Jutka és Feri az utcán beszélgetnek gyermekkori álmokról, munkáról és szerelemről. Közben kiderül egy-két érdekesség. Például, hogy Feri annak idején színésznek és focistának készült. Hát nem érdekes? Nemcsák Károly boldog lehetett, amikor betanulta a szöveget.,

Jutka: Betegre írtam a kezem!

Vera: Én szerencsére nem vagyok osztályfőnök, úgyhogy megúsztam.

Feri: Én egész nap írok, mégsem panaszkodom.

Jutka: Géppel. Apropó gép - erről majd még beszélünk, csak beugrom a boltba, hogy legyen valami vacsoránk.

Feri: Hogy érzed magad az iskolában?

Vera: Nagyon jól! Csak nem élek meg a fizetésemből. Sok különmunkát vállalok, és így valahogy kijövök.

Feri: Az intézetben, ahol felnőttem, még én is arról álmodoztam, hogy tanár leszek vagy futballista vagy színész. A szereposztásban aztán nyomdász lettem. De nem bánom.

Vera: Láttam, hogy szekrényeket cipeltél, úgy látszik, nálatok két fizetés sem elég. Én meg egyedül vagyok. Sőt, időnként küldök a szüleimnek is, ha marad egy kis fölösleg.

Feri: Mivel tudsz pénzt keresni? Különtornával?

Vera: Tanult gyógytornász is vagyok, elég sok beteggel. Van néhány kisebb gépem és hetente kétszer eljárok a betegekhez, akik nagyon szívesen megfizetik, hogy nem kell bejárniuk valamelyik kórházba.

Feri: Akkor gazdag klienseid vannak.

Vera: Többnyire.

Feri: Kevés idő juthat a magánéletre.

Vera: Hát, igen, lázadozik is a barátom. De mondtam neki, ez van, ha nem tetszik, keressen mást!

Feri: Akkor ez nem egy eget rengető szerelem.

Jutka: Két percre magatokra maradtok és máris szerelemről van szó?!

Feri: Persze, ez a legfontosabb dolog!

Jutka: Igazán? Na, mesélj! Alakul valami köztetek?

Vera: Komolyan kérdezted? Csak nem gondolod, hogy én a te férjeddel...

Feri: Nem kell letagadni, Veronika! Amíg te megvetted a virslit meg a kenyeret, addig kölcsönösen szerelmet vallottunk egymásnak, ő kidobja a barátját, én elválok, és új életet kezdünk.

Jutka: Nagyszerű! Majd kaptok tőlem valami szép nászajándékot. Egyébként meg nem virsli lesz, hanem paprikás krumpli, kolbásszal.

Vera: Halálra rémítitek az embert! Teljesen úgy hangzott, mintha komolyan beszélnétek! Én meg csak állok itt, és rémülten hallgatok.

Feri: Látszott rajtad!

Jutka: Gondoltad, hogy Feri itt az utcán közölné velem, hogy éppen válunk?

Vera: Nincs túl sok gyakorlatom a családi drámákban.

Feri: Szerencsére nekünk sincs.

Jutka: Ajánlom, hogy ne is legyen. Velünk vacsorázol? Akkor szórakozhatunk tovább!

Feri, Jutka és Matyi éppen hazaérnek, amikor legnagyobb meglepetésükre Janka és Kerei együtt indulnak el otthonról. Ebből szerelem lesz? Talán! De más izgalmak is várhatóak.

Jutka: Szervusz, Janka néni!

Matyi: Csókolom!

Jutka: Új tanrendünk van erre a félévre, így a csütörtök hosszabb, mint eddig volt.De már mehetünk is!

Janka néni: Meg leszel lepve, kedves Judit. Ezúttal nem hozzátok jöttem. Nem tudom, ismered-e lakótársatokat, kedves új barátomat, Gusztávot?

Kerei: Azt hiszem, már találkoztunk. Kerei Gusztáv a nevem, adótanácsadó vagyok.

Jutka: Vágásiné vagyok.

Matyi: Én pedig Vágási Matyi.

Janka néni: Szóval nem hozzátok jöttem, hanem Gusztáv látogat meg engem.

Kerei: Igen, Janka asszony meghívott egy ebéd utáni kávéra. Gondolom, nagyszerű lesz!

Janka néni: Gusztáv jelentkezett az adórendőrséghez, úgyhogy jól vigyázzatok! Bármikor lecsaphat a kis csalafintaságaitokra.

Kerei: Janka asszony viccel. Igen, jelentkeztem, de sajnos még mindig nincs döntés az alkalmaztatásomról. Pedig a kisujjamban van a szakma.

Jutka: Hát, akkor jó kávézást! Szervusz, Janka néni!

Matyi: Csókolom! ... Milyen lesz az adóegyenruha? Még olyat nem láttam.

Jutka: semmi közöd hozzá, gyere!

Idilli családi estére készül Jutka, Feri és Matyi, de váratlanul betoppan Janka néni. Mint mindig, most is jelenetet rendez.

Jutka: Leckéd kész van?

Matyi: Igen!

Jutka: Táskádat bepakoltad?

Matyi: Be. Játszhatok a számítógépen?

Jutka: Játszhatsz.

Feri: Jó estét!

Matyi: szia apa!

Jutka: Szia!

Feri: Mi lesz a vacsora?

Jutka: Kézmosás lesz, aztán virsli, zöldbabbal. Tíz perc múlva terítek. A fiad most ült le a gépedhez. Szép lassan pakoljatok el az asztalról!

Feri: Szia, Matyi! Hogy megy?

Matyi: Nem megy, már mindent próbáltam, de nem mozdul.

Feri: Úgy látszik, hogy lefagyott. Engedj ide egy kicsit! Mit csináltál vele?

Matyi: Amit szoktam. Bekapcsoltam és rámentem a játékprogramra. Aztán így maradt.

Feri: Ez pedig lefagyott.

Matyi: Én rontottam el?

Feri: Nem. El kell vinni a szerelőhöz. Na, rakjuk össze a gépet, holnap elviszem megcsináltatni.

Jutka: Szervusz, Janka néni!

Janka néni: De rég láttalak, drága Jutkám! Megfognád ezt, amíg leveszem a kabátom? Túl vagytok már a vacsorán?

Jutka: Feri most jött haza, éppen terít.

Janka néni: Nagyszerű! Akkor én is bekapok veletek pár falatot. Képzeld, Jutkám... Szervusztok! Szervusz, Ferikém! És hogy van az én édes Matyikám? Szóval, képzeld, Jutkám, elromlott a hűtőgépem. Egyszerűen nem hűt.

Jutka: Pakoljátok le a számítógépet, majd vacsora után folytatjátok.

Feri: Ezzel nem, mert lefagyott.

Janka néni: Pompás, akkor betehetjük ezt a kis húst meg felvágottat. Mert amint mondtam, elromlott a hűtőgépem.

Matyi: Apa, beteszed a húst a számítógépbe?

Feri: A lefagyott nem azt jelenti, hogy hideg, hanem, hogy nem működik.

Janka néni: Nem értem, ha lefagyott, akkor miért nem hideg? Az az érzésem, hogy ti egyszerűen nem akartok segíteni nekem. Nem baj. Majd megbüdösödik ez a kis hús, aztán kidobom. Mi az nekem?

Jutka: Add ide, beteszem a mélyhűtőbe, aztán, ha megjavíttattad a tiédet, akkor majd visszaviszed.

Janka néni: Jó, tessék.Mi a vacsora?

Jutka: Virsli, zöldbabbal.

Janka néni: Nem valami főúri lakoma! Ti sose esztek rendes ételeket?

Matyi: Én nagyon szeretem. Anya azért főzte ezt, mert kértem. Apa is szereti.

Janka néni: Furcsa. Na mindegy, maradok. Majd csipegetek pár falatot. Ital?

Feri: Friss csapvizünk van, Janka néni! Fogyasszon, amennyit jól esik! Mindjárt hozok egy nagy pohárral.

Családi dráma! Taki bácsi maga veszi kézbe az irányítást, mert belátja, hogy a családja többi tagja teljes mértékben alkalmatlan a feladatra. Ideges, de erre meg is van minden oka.! Figyeljétek csak!

Lenke néni: Hová mész?

Taki bácsi: Nem mondom el háromszázadszor, hogy nincs só az asztalon. Megoldom magam.

Alma: Miért nem szólsz?

János: Behoztuk volna.

Taki bácsi: Már itt is van. Nem fárasztok senkit. Nem kérek szívességet senkitől, mint eddig, kétszázkilencvenkilencszer. Ellátom magam.

Lenke néni: Szándékosan nem hozom be. A só árt a vérnyomásnak. A sótlan táplálkozás nagyon egészséges. A te érdekedben történnek a dolgok. A te vérnyomásodra vigyázok.

Taki bácsi: Az enyém teljesen rendben van. Csak akkor megy föl a vérnyomásom, ha nincs a só az asztalon. A családban tiéd a magas. Én a pirítóst mindig egy kicsit megsózom, mert így szeretem.

Alma: Ígérem, hogy a háromszázegyedik naptól itt lesz a só.

János: Én pedig, ha nem túl korán indulok, figyelni fogok, hogy ez a fontos dolog rendben legyen.

Taki bácsi: Na, nézd csak! A prófétanő sóz! Fölmegy a vérnyomásod, édes lelkem!

Lenke néni: Ne reménykedj, édes lelkem! Én tudom a fegyelmet és tudom, miből mennyit szabad. Én csak finoman megízesítem a pirítóst, és nem öntök rá egy fél sótartót, mint egyesek. Jó étvágyat!

Alma: Imádom a családi reggeliket. A nagyiék minden alkalommal felvidítanak.

János: Az adja az élet sóját!

 János nem szereti, ha az erdőben nincs minden rendben. Azt pedig egyenesen nem tűri, ha valakik hulladékot akarnak letenni.

János: Rendeltetek valami anyagot?

Fiatal erdész: Mi ugyan nem.

János: Akkor mit hoz ez a jóember? Sétáljunk csak elébe! Ez érdekes!

Fiatal erdész: Jó, jó, jó, jó!

János: Álljon csak meg!

Fuvaros: Szép időnk van!

János: Ühüm. Hova lesz a fuvar?

Fuvaros: Viszem ezt a sok lomot. Átalakítunk innen nem messze egy házat.

János: Ühüm. Na, szálljon csak ki!

Fuvaros: Van itt valahol valami lerakóhely. Azt keresem.

Öreg erdész: Lenne egy jó tanácsom. Szedje föl hamar ezt a csikket és nyomja el a kocsijában! Ez itt körben nem hamutál, hanem erdő!

Fiatal erdész: Ezen a hosszú nyáron megúsztuk nagyobb tűzeset nélkül. Kár lenne most felgyújtani.

Fuvaros: Igazuk lehet. Nem tudják véletlenül, hogy hol van az a szemétlerakó telep?

János: Itt olyan nincs. Se közel, se távolabb. Úgyhogy forduljon meg szépen, és vigye a hivatalos lerakóhelyre!

Fuvaros: Én olyat nem ismerek. Ne törődjenek a dologgal. Kicsit beljebb hajtok, ledobálom a lomot és már itt sem vagyok.

János: Nem úgy lesz az. Beül szépen, megfordul és elviszi innen. Én meg megyek maga után a kocsival és vigyázok arra, hogy ez a sok szemét ne kerülhessen az erdőbe.Vagy, ha akarja, kihívhatjuk a rendőrséget.

Fuvaros: Az nem lenne jó. Visszaviszem az építkezésre. Mondja meg az építésvezető, hogy hova vigyem. És ha fölajánlanék az uraknak egy pár forintot? Akkor sem?

János: Na, mostmár tűnjön el gyorsan! Dénes, írd föl a rendszámát, és ha ennek a disznóságnak nyoma lesz itt az erdőben, nem ússza meg feljelentés nélkül.

Fuvaros: Nagy az erdő, találok máshol helyet. Viszlát!

János: Megyek utána. Mindenestre kikísérem az erdőből.

Fiatal erdész: Megyek veled. Ez is hozzátartozik a megnövekedett forgalomhoz.

Öreg erdész: Jó nyomkeresést!