Az Országos Mentőszolgálat az alábbi közleményt tette közzé:

Egy hamisítatlan tömegjelenet a teleregény utolsó fejezetéből.

Lenke néni: Éppen ideje, hogy zárjunk. A vevők csak jönnek, az áru meg elfogyott.

Jutka: Még jó, hogy nekünk jutott.

Lenke néni: Én sütöttem süteményt, aztán a többit meglátjuk: hogy mit főzünk, hogy mindenkinek jó legyen. Aztán indulhatunk is.

Bandi: Várjon egy pillanatra, Lenke néni! Bezárom a boltot. Kiszámoltam a járandóságát, oda szeretném adni. Meg el szeretnék búcsúzni.

Lenke: Jó, hogy eszébe jutott, Bandikám! Ugyanis nincs egy fillérem se, mindent elvásároltam.

Bujáki: Jaj, drága boltos úr! Nem nyitna ki egy pillanatra?

Bandi: Nincs semmi! Még egy üveg pezsgőnk se maradt.

Tanár: Az baj! Két üveggel szerettünk volna venni, hogy legyen mivel koccintanunk.

Feri: Két üveggel adhatok.

Jutka: Ez a mi utólagos karácsonyi ajándékunk.

Lenke néni: Ti csak ajándékozzatok, én megyek előre.

Taki bácsi: Adj Isten! Minden készen áll?

Lenke néni: Természetesen. Én nem császkálok a városban, mint egyesek. Én csomagolok és elkészítek mindent.

Taki bácsi: Majdnem mindent! Pezsgőt nem vettünk, de én gondoskodtam róla, ott a hidegben, a csomagtartóban.

Lenke néni: Feriék is vettek! De nem baj, ha megmarad, a bolt visszavásárolja.

Taki bácsi: Na, indulás, fiatalok, minden készen áll!

Bandi: Hát, akkor én el is búcsúznék. Kezit csókolom, minden jót, boldog új esztendőt!

Lenke néni: Magának is! Minden jót kívánok!

Taki bácsi: Boldog új évet!

Ugye már ti is megszerettétek Kerei Gusztávot? A mindig vitatkozó adótanácsadónak valószínűleg csak az volt a baja, hogy kevesen kedvelték az életében. Ha erre a bulira meghívták volna, nem balhézott volna a zaj miatt, hanem ő ropta volna a legjobban a táncot. Ebben biztosak lehetünk.

Kerei: Jó, hogy jön!

Kutya: Jó napot! Miért örül nekem ennyire?

Kerei: Nem örülök, hanem megőrülök. Hallgasa csak ezt a szörnyű ricsajt!

Kutya: Én csak zenét hallok.

Kerei: Ez magának zene? Ez zaj! Ártalom. Ez már decibelben nem is mérhető. Ez meghalad minden kilowattot. Egyáltalán ismeri ezeket a kifejezéseket, Hegyi úr?

Kutya: Hogyne ismerném! Járok kocsmába, ott a deci. Vásárolok a piacon, ott a kiló. De minek henceg nekem a hangtani ismereteivel, Kerei úr?

Kerei: Nekem komoly elemzéseket kell, kellene elvégeznem. De állandóan belezavarodom. Nagy cégek év végi adóügyei múlnak rajtam. Ha elvétek valamit, beperelem magát is, és a zajongókat is.

Kutya: Nahát! Most úgy megijedtem, hogy egy krajcár sem maradt a zsebemben!

Kerei: Humorizál a a közös képviselő úr. Viccel. Nem tudja, kivel húz ujjat. Ne csodálkozzon, ha kap egy jó kis adóellenőrzést. Vannak összeköttetéseim. Majd meglátja!

Kutya: Komolyan mondom, rosszul lettem a rémülettől. (...) Ó! Csókolom a kezét, művésznő!

Kerei: Jó napot!

Etus: Jó napot, urak! Úgy állnak, mint a gladiátorok! Harci játék készül?

Kutya: Pontosan.

Kerei: Hallja ezt a zajt?

Etus: Én nem hallok, csak zenét! Nem kalapálnak, nem fúrnak, csak szórakoznak. Egyébként én is oda megyek. Gondolom, az unokámnál van egy kisebb társaság.

Kerei: Szórakozik az unoka. Hmmm. Szóval, van kegyednek unokája. Na mindegy. Egyébként is, hogy nyitotta ki a kaput?

Etus: Kulccsal. Nem tudom, ismeri -e ezt a bonyolult szerkezetet!

Kerei: Ebből elég! Utálom a művészeket!

Etus: Na, jöjjön, Hegyi úr! Nézzük meg a fiatalokat!

Kutya: Kilógnék a sorból!

Etus: Maga örök ifjú! Na! Jöjjön, menjünk!

Reggel a Vágási családban. Feri az indulásra készül, közben Matyi rájön, hogy rossz a tévé. Aztán megtudjuk, hogy a féltékenységi dráma következtében fasírtban levő szülők hazudtak a gyereknek...

Matyi: Apu, rossz a tévé!

Feri: Tudom, egyre rosszabb.

Jutka: Ez igaz, de a készülék romlott el. Tegnap már be sem tudtuk kapcsolni.

Feri: Nem nagy veszteség.

Matyi: De én esténként lecke után mindig nézhettem. Most mit nézzek?

Feri: Könyvet. Tele van a polcod könyvvel, még egyik sem volt a kezedben.

Matyi: Nagytakarításkor mindegyiket én raktam vissza a polcra, úgyhogy mindegyiket megfogtam!

Feri: Gratulálok! Akkor itt is lerakhatsz minden könyvet, aztán elmesélheted, hogy milyen művelt vagy!

Jutka: Na, jön Flóra, úgyhogy kapd a holmidat és menj! Szia!

Feri: Szia!

Matyi: Szia, apa, próbáld megjavítani a tévét!

Jutka: Neked még nem kell indulnod?

Feri: Fene egye meg, még mindig fáj a csípőm attól a lovas féle koccanástól. Ide rejtettem az elemet a távirányítóból. Ha tévézni akarsz, akkor tedd be! A fiatalember pedig kezdjen el olvasni! Tegnap még sehol sem volt a feladattal, de már tévézni akart.

Jutka: De akkor mi sem nézhetjük. Vagy ha nézzük, akkor rájön, hogy becsaptuk.

Feri: Akkor nem nézzük. Olvasni fogunk. Vagy zenét hallgatunk. Esetleg beszélgetünk. Elmesélheted, hogy milyen virágot hozott a te rózsalovagod, mikor találkoztatok legutoljára! Én meg majd bólogatok.

Jutka: Megegyeztünk, hogy ezt a témát lezártuk, de te folyton újrakezded. Majd este elmesélem, hogy hány szál virágot kaptam és milyen színű volt a csokor. Jó? Szia!

Feri: Szia!

Lenke és Taki mint mindig, meghitten civódik. Nagyon helyesek, ugye?

Lenke néni: A végén megüt az áram.

Taki bácsi: Nagy csoda lenne, mert nincs bedugva a konnektorba.

Lenke néni: De minek babrálsz vele, mikor nem értesz hozzá.

Taki bácsi: Teljesen beleégett a kábel a dugóba! Levágom, letisztítom és visszacsavarom. Ennyi az egész. Aztán majd nyugodtan olvashatsz este. Miattad csinálom.

Lenke néni: Jaj, nem is tudom, hogy hogy háláljam meg neked! De ezzel most elvagy egész nap? Nem is mész taxizni?

Taki bácsi: Tíz perc múlva kész vagyok, és már indulok is. Úy döntöttem, hogy vagy kora hajnalban kezdek délig, vagy pedig délutántól estig.

Lenke néni: Mint egy igazi úr! Akkor kezd és végez, amikor akar.

Taki bácsi: Mert én igazi úr vagyok. Úgyis most zajlik a taxis droszt vita. Hát, én elkerülöm a drosztot. Különben úgyis elzavarnak a kemény fiúk.

Lenke néni: Mi az a droszt vita?

Taki bácsi: Régen, a háború előtt két taxi vállalat volt: a szürke taxi meg a kék taxi. Ezeknek béreltek drosztokat, mert ott volt telefon. Oda várták a hívásokat a sofőrök. Szép sorban, ahogy érkeztek.

Lenke néni: Emlékszem! 22-222. 33-333. Ez volt a hívószámuk.

Taki bácsi: Ilyen telefonok már nem kellenek, mert van URH. Lehet várakozni a drosztokon, ha beengednek. Különben karikázhatsz a városban üresben és fogyaszthatod a benzint meg a pénzedet. Most figyelj! Na, kinevezem magam villanyszerelőnek. Úgyhogy nyugodtan olvashatsz, ha nem vagy álmos.

Lenke néni: Ó, gratulálok! Remélem, nem lesz rá szükség. Különben nagyon ügyes vagy! Mostmár csak az égőt kellene kicserélni az előszobában...

Taki bácsi: Na, majd János, mert neki nem kell létra. Hát akkor én indulok is! Csak előbb megmosom a kezem.

Lenke néni: Persze!

Hatalmas katasztrófák sorozata érte az országot. Szegény kofák, szegény vásárlók!

Etus: Mi történt, itt Gazsi? Pár hétig nem jövök, és mindennek majdnem dupla az ára.

Gazsi: Ne csodálkozzon, drága művésznő! Volt itt minden: jégeső, árvíz, belvíz. Ezt kaptuk az égtől! Drágább lett a villany, a benzin, a fűtőanyag, a gáz. Hát, mitől legyen olcsóbb az áru?

Etus: Csak a kerámia nem lett drágább, így aztán lassan nekem se futja semmire. Na, mindegy, ezen nem tudok segíteni, itt van a lista. Kérek szépen krumplit, zöldpaprikát, paradicsomot és zöldséget.

Gazsi: A művésznő is csak lecsót főz? Ettől a rendeléstől nem fogok meggazdagodni. Narancs, banán, szőlő, kivi? Semmi gyümölcs?

Etus: Kínálja, Gazsikám, a gazdagoknak! Ha átállítanám magam a kerti törpe gyártásra, akkor vehetnék mindent. Dehát nekem ez nem megy.

Gazsi: Pedig abból ide is hozhatna, művésznő! Vinnék, mint a cukrot! Hátha akkor megnőne az én forgalmam is. Fontolja meg!

Etus: Nincs az a pénz! Az pont olyan lenne, mintha maga itt a piacon nem friss zöldséget és gyümölcsöt árulna, hanem lányokat. Gazsi, a kerti törpe- és lánykereskedő. Fontolja meg! Nem szép dolog, de csak úgy dőlne a pénz.

Gazsi: Csókolom a kezét a művésznőnek, ha mégis csinálna törpét, telefonáljon! Érte megyek, senki nem tudja meg, hogy a művésznő csinálta.

Etus: Ha mégis futtatna egy pár lányt, azt tanácsolom, adjon mindegyiknek a kezébe egy kerti törpét, és mindketten dúsgazdagok leszünk! És én is titokban tartom!

Médiatörténeti érdekesség, hogy a Szomszédok fejezetei sosem kaptak önálló címet, kivéve a Bhöm naplójaként futó 321-322. epizód. Elevenítsünk most fel egy kedves jelenetet!

Taki bácsi: Nem haragszik, ha két helyen megállunk? Mert virágot szeretnék venni meg valami apróságot.

Böhm: Hát ez csak természetes. Valami családi ünnepség? Hogy kell ezt a...

Taki bácsi: Na, majd én segítek! Így, ni! Magának elárulom - mert titok -: aranylakodalmunk lesz ma! Na!

Tudják, mi derült ki Kereiről? Aki megkérte Janka kezét! Nős! El tudják ezt képzelni? Most aztán kész a botrány!

Janka: Na, halljam, mit akar mondani! Előre bocsátom, nem hiszek maának.

Kerei: Már bocsánatot kérek, én soha nem mondtam valótlant, csak jelentéktelen részletekről nem tájékoztattam önt. Ez még nem bűn?

Janka: Hah! Nem bűn? Mit nem mond? Házassági ajánlatot tett nekem, miközben nős! Jó, hogy nem azt mondja, hogy ez erény! Na, hagyjuk ezt a témát! Ezen nincs mit magyarázkodni. Hol van már az a fagylalt?

Kerei: Rögtötn utánanaézek. De higgye el nekem, ez a... ez a kis malőr egyáltalán nem változtat az érzelmeimen. Ideális pár lennénk, Boldogok. Az Úristen is egymásnak teremtett bennünket.

Janka: Haha! Én olvasom a Bibliát, a teremtés minden részletét ismerem. Abban nem szerepel Kerei adótanácsos, legföljebb, mint kígyó az édenkertben! Ha! Én meg a naiv, ártatlan Éva. Majdnem elfogadtam a bűnök almáját. Távozz tőlem, sátán! Nézzen utána a fagylaltomnak!