Egy hamisítatlan tömegjelenet a teleregény utolsó fejezetéből.
Lenke néni: Éppen ideje, hogy zárjunk. A vevők csak jönnek, az áru meg elfogyott.
Jutka: Még jó, hogy nekünk jutott.
Lenke néni: Én sütöttem süteményt, aztán a többit meglátjuk: hogy mit főzünk, hogy mindenkinek jó legyen. Aztán indulhatunk is.
Bandi: Várjon egy pillanatra, Lenke néni! Bezárom a boltot. Kiszámoltam a járandóságát, oda szeretném adni. Meg el szeretnék búcsúzni.
Lenke: Jó, hogy eszébe jutott, Bandikám! Ugyanis nincs egy fillérem se, mindent elvásároltam.
Bujáki: Jaj, drága boltos úr! Nem nyitna ki egy pillanatra?
Bandi: Nincs semmi! Még egy üveg pezsgőnk se maradt.
Tanár: Az baj! Két üveggel szerettünk volna venni, hogy legyen mivel koccintanunk.
Feri: Két üveggel adhatok.
Jutka: Ez a mi utólagos karácsonyi ajándékunk.
Lenke néni: Ti csak ajándékozzatok, én megyek előre.
Taki bácsi: Adj Isten! Minden készen áll?
Lenke néni: Természetesen. Én nem császkálok a városban, mint egyesek. Én csomagolok és elkészítek mindent.
Taki bácsi: Majdnem mindent! Pezsgőt nem vettünk, de én gondoskodtam róla, ott a hidegben, a csomagtartóban.
Lenke néni: Feriék is vettek! De nem baj, ha megmarad, a bolt visszavásárolja.
Taki bácsi: Na, indulás, fiatalok, minden készen áll!
Bandi: Hát, akkor én el is búcsúznék. Kezit csókolom, minden jót, boldog új esztendőt!
Lenke néni: Magának is! Minden jót kívánok!
Taki bácsi: Boldog új évet!
