Egy hamisítatlan tömegjelenet a teleregény utolsó fejezetéből.

Lenke néni: Éppen ideje, hogy zárjunk. A vevők csak jönnek, az áru meg elfogyott.

Jutka: Még jó, hogy nekünk jutott.

Lenke néni: Én sütöttem süteményt, aztán a többit meglátjuk: hogy mit főzünk, hogy mindenkinek jó legyen. Aztán indulhatunk is.

Bandi: Várjon egy pillanatra, Lenke néni! Bezárom a boltot. Kiszámoltam a járandóságát, oda szeretném adni. Meg el szeretnék búcsúzni.

Lenke: Jó, hogy eszébe jutott, Bandikám! Ugyanis nincs egy fillérem se, mindent elvásároltam.

Bujáki: Jaj, drága boltos úr! Nem nyitna ki egy pillanatra?

Bandi: Nincs semmi! Még egy üveg pezsgőnk se maradt.

Tanár: Az baj! Két üveggel szerettünk volna venni, hogy legyen mivel koccintanunk.

Feri: Két üveggel adhatok.

Jutka: Ez a mi utólagos karácsonyi ajándékunk.

Lenke néni: Ti csak ajándékozzatok, én megyek előre.

Taki bácsi: Adj Isten! Minden készen áll?

Lenke néni: Természetesen. Én nem császkálok a városban, mint egyesek. Én csomagolok és elkészítek mindent.

Taki bácsi: Majdnem mindent! Pezsgőt nem vettünk, de én gondoskodtam róla, ott a hidegben, a csomagtartóban.

Lenke néni: Feriék is vettek! De nem baj, ha megmarad, a bolt visszavásárolja.

Taki bácsi: Na, indulás, fiatalok, minden készen áll!

Bandi: Hát, akkor én el is búcsúznék. Kezit csókolom, minden jót, boldog új esztendőt!

Lenke néni: Magának is! Minden jót kívánok!

Taki bácsi: Boldog új évet!