Hatalmas katasztrófák sorozata érte az országot. Szegény kofák, szegény vásárlók!

Etus: Mi történt, itt Gazsi? Pár hétig nem jövök, és mindennek majdnem dupla az ára.

Gazsi: Ne csodálkozzon, drága művésznő! Volt itt minden: jégeső, árvíz, belvíz. Ezt kaptuk az égtől! Drágább lett a villany, a benzin, a fűtőanyag, a gáz. Hát, mitől legyen olcsóbb az áru?

Etus: Csak a kerámia nem lett drágább, így aztán lassan nekem se futja semmire. Na, mindegy, ezen nem tudok segíteni, itt van a lista. Kérek szépen krumplit, zöldpaprikát, paradicsomot és zöldséget.

Gazsi: A művésznő is csak lecsót főz? Ettől a rendeléstől nem fogok meggazdagodni. Narancs, banán, szőlő, kivi? Semmi gyümölcs?

Etus: Kínálja, Gazsikám, a gazdagoknak! Ha átállítanám magam a kerti törpe gyártásra, akkor vehetnék mindent. Dehát nekem ez nem megy.

Gazsi: Pedig abból ide is hozhatna, művésznő! Vinnék, mint a cukrot! Hátha akkor megnőne az én forgalmam is. Fontolja meg!

Etus: Nincs az a pénz! Az pont olyan lenne, mintha maga itt a piacon nem friss zöldséget és gyümölcsöt árulna, hanem lányokat. Gazsi, a kerti törpe- és lánykereskedő. Fontolja meg! Nem szép dolog, de csak úgy dőlne a pénz.

Gazsi: Csókolom a kezét a művésznőnek, ha mégis csinálna törpét, telefonáljon! Érte megyek, senki nem tudja meg, hogy a művésznő csinálta.

Etus: Ha mégis futtatna egy pár lányt, azt tanácsolom, adjon mindegyiknek a kezébe egy kerti törpét, és mindketten dúsgazdagok leszünk! És én is titokban tartom!