Lenke és Taki mint mindig, meghitten civódik. Nagyon helyesek, ugye?

Lenke néni: A végén megüt az áram.

Taki bácsi: Nagy csoda lenne, mert nincs bedugva a konnektorba.

Lenke néni: De minek babrálsz vele, mikor nem értesz hozzá.

Taki bácsi: Teljesen beleégett a kábel a dugóba! Levágom, letisztítom és visszacsavarom. Ennyi az egész. Aztán majd nyugodtan olvashatsz este. Miattad csinálom.

Lenke néni: Jaj, nem is tudom, hogy hogy háláljam meg neked! De ezzel most elvagy egész nap? Nem is mész taxizni?

Taki bácsi: Tíz perc múlva kész vagyok, és már indulok is. Úy döntöttem, hogy vagy kora hajnalban kezdek délig, vagy pedig délutántól estig.

Lenke néni: Mint egy igazi úr! Akkor kezd és végez, amikor akar.

Taki bácsi: Mert én igazi úr vagyok. Úgyis most zajlik a taxis droszt vita. Hát, én elkerülöm a drosztot. Különben úgyis elzavarnak a kemény fiúk.

Lenke néni: Mi az a droszt vita?

Taki bácsi: Régen, a háború előtt két taxi vállalat volt: a szürke taxi meg a kék taxi. Ezeknek béreltek drosztokat, mert ott volt telefon. Oda várták a hívásokat a sofőrök. Szép sorban, ahogy érkeztek.

Lenke néni: Emlékszem! 22-222. 33-333. Ez volt a hívószámuk.

Taki bácsi: Ilyen telefonok már nem kellenek, mert van URH. Lehet várakozni a drosztokon, ha beengednek. Különben karikázhatsz a városban üresben és fogyaszthatod a benzint meg a pénzedet. Most figyelj! Na, kinevezem magam villanyszerelőnek. Úgyhogy nyugodtan olvashatsz, ha nem vagy álmos.

Lenke néni: Ó, gratulálok! Remélem, nem lesz rá szükség. Különben nagyon ügyes vagy! Mostmár csak az égőt kellene kicserélni az előszobában...

Taki bácsi: Na, majd János, mert neki nem kell létra. Hát akkor én indulok is! Csak előbb megmosom a kezem.

Lenke néni: Persze!