Családi dráma! Taki bácsi maga veszi kézbe az irányítást, mert belátja, hogy a családja többi tagja teljes mértékben alkalmatlan a feladatra. Ideges, de erre meg is van minden oka.! Figyeljétek csak!

Lenke néni: Hová mész?

Taki bácsi: Nem mondom el háromszázadszor, hogy nincs só az asztalon. Megoldom magam.

Alma: Miért nem szólsz?

János: Behoztuk volna.

Taki bácsi: Már itt is van. Nem fárasztok senkit. Nem kérek szívességet senkitől, mint eddig, kétszázkilencvenkilencszer. Ellátom magam.

Lenke néni: Szándékosan nem hozom be. A só árt a vérnyomásnak. A sótlan táplálkozás nagyon egészséges. A te érdekedben történnek a dolgok. A te vérnyomásodra vigyázok.

Taki bácsi: Az enyém teljesen rendben van. Csak akkor megy föl a vérnyomásom, ha nincs a só az asztalon. A családban tiéd a magas. Én a pirítóst mindig egy kicsit megsózom, mert így szeretem.

Alma: Ígérem, hogy a háromszázegyedik naptól itt lesz a só.

János: Én pedig, ha nem túl korán indulok, figyelni fogok, hogy ez a fontos dolog rendben legyen.

Taki bácsi: Na, nézd csak! A prófétanő sóz! Fölmegy a vérnyomásod, édes lelkem!

Lenke néni: Ne reménykedj, édes lelkem! Én tudom a fegyelmet és tudom, miből mennyit szabad. Én csak finoman megízesítem a pirítóst, és nem öntök rá egy fél sótartót, mint egyesek. Jó étvágyat!

Alma: Imádom a családi reggeliket. A nagyiék minden alkalommal felvidítanak.

János: Az adja az élet sóját!