Ádám ellát az utcán egy beteget. A munka után szeretne kezet mosni egy nyilvános illemhelyen, de már a 90-es években sincs minden ingyen.

Mágenheim: Csókolom! Megmosnám a kezem, ha lehet.

Vécés néni: Parancsoljon! 10 forintot kérek.

Mágenheim: Ne haragudjon, de nincs nálam pénztárca. tudja, egy sérültet láttam el, és attól véres. Mentőorvos vagyok.

Vécés néni: Én meg vécés vagyok. És igazán nagy adót fizetek. A szolgáltatás mindenkinek pénzbe kerül. Sajnálom. A víz sincs ingyen, a szappan se.

Mágenheim: Kedves asszony!

Mágenheim régi betege: Ha nem sértem meg, doki, meghívhatom?

Mágenheim: Hö?

Mágenheim régi betege: Hát, de mire?

Mágenheim: Csak egy kézmosásra. Köszönöm, de...

Mágenheim régi betege: Á, semmi. Mennyi az, mondja?

Vécés néni: 10 forint.

Mágenheim régi betege: Tessék. Ha ezen múlik a vállalkozásának a sikere, akkor ma nyugodtan alhat.

Mágenheim: Igazán, nagyon szépen köszönöm. Remélem, nem kerül rá sor, hogy megháláljam.

Vécés néni: Nehogy azt gondolják, hogy én szívtelen vagyok! A múltkor egy hasmenéses rohant le, hogy nincs pénze, de segítsek. Hát, én kérem, abból élek, ami az ő szükséglete.Megérthetik. Nem vagyok a magam ellensége.

Mágenheim: Mélyen átélem a helyzetét, de azt a másikat nem irigylem.Köszönöm szépen a segítségét, minden jót!