Sümeghy találkozik az utcán Antóniával, az egykori örömlánnyal. Ejjj, de nagyon megörül a szépségnek! Nézzük, mi történik!

Sümeghy: Ó, de régen nem láttam, kedves kisasszony! Kezét csókolom! Már azt hittem, megvolt az esküvő a rendőrszázados úrral és valami gyönyörű budai villába költöztek.

Antónia: Majdnem. Esküvő nem volt. De egy rendőrszázados fizetéséből sem pesti, sem budai kutyaólra nem telik. Én tanulok, őt pedig valami nyomozás már hetek óta eltüntette előlem.

Sümeghy: Akkor én nem megyek rendőrnek. Nem mintha valaha annak készültem volna, de se szép lány, se pénz, se idő, ez így nem üzlet!

Antónia: A szerelem ma már a legtöbb esetben nem üzlet. Illetve ha az, akkor gyanús, hogy nem szerelem. Most viszont szaladok, mert lehet, hogy ma este szabadon engedik és akkor vacsorával várom. Viszlát!

Sümeghy: Kezét csókolom!

Kutya: Na, nézd csak, az öreg hangbajnokot! Itt áll az őszi estében, és hangicsál!