Jutka meglátogatja Zsuzsát, aki nem eszik eleget. A leány megpróbálja jobb belátásra bírni az anyját. A beszélgetéshez Janka is csatlakozik. Kész csetepaté!

Zsuzsa: -Súlyemelést nem vállalok, de túl azon, hogy egy kicsit gyenge vagyok, nem panaszkodom.

Jutka: -Eszel rendesen? Szedsz vitaminokat? Lát néha orvos?

Zsuzsa: -Minden rendben van, csak nem vagyok már fiatal. De ha ti néha átjöttök és láthatom a kicsit is, az többet ér nekem minden vitaminnál.
Janka: -Ez az első igaz szó, amit mond. Nem eszik, nem megy orvoshoz, nem szed vitamint. Ha ti ideszóltok, hogy jöttök, akkor jön az, hogy Janka, hozd a tükröt-sminket, jönnek a gyerekek, nem nézhetek ki úgy, mint egy múmia.

Zsuzsa: -Én ezt a szót, hogy múmia, utoljára 62-ben mondtam ki a British Museumban egy múmia mellett. Janka, te hazudsz.

Janka: -Én nem tudom, mi az a British Museum, ahhoz én nem vagyok elég művelt, de te csak a családi vizitekre hozod rendbe magad. Egyébként egyáltalán nem vigyázol magadra.
Jutka: -Ha veszekedtek, mindig megnyugtat. Amíg erre van energiátok, addig nagy baj nincs. Bár, Anya, te nagyon sovány vagy. Mikor látott orvos?
Janka: -Ma, amikor tükörbe nézett.
Zsuzsa: -Téged nem kérdezett senki. Mostanában nem hívom, mert nincs semmi bajom. De ha parancsolod, megnézetem magam!
Jutka: -A szomszéd doktor egy magánklinikán is dolgozik. Nagyon örülnék, ha oda elmennél és megnézetnéd magadat: Tetőtől talpig.
Janka: -Az lenne jó, mert nem eszik. Minden megmarad.

Zsuzsa: -De nem marad meg semmi, mert te felzabálod még a maradékot is.

Janka: -Mert nincs szívem kidobni.

Zsuzsa: -Jó erőben is vagy. Hízol! Pont annyit hízol, amennyit én fogyok!