Antónia, az egykori prosti elköltözik a házból. Megtudja ezt Kutya, aki sosem ismerte meg a hölgyet igazán közelről. Most viszont kap egy puszit!

Kutya: Mikor költözik?

Antónia: Még nem tudom.Tudja, férjhez megyek, és a férjem lakásába költözünk, ezt pedig kiadjuk.

Kutya: Ugye, alaposan megnézi, hogy kinek?! Mert ahogy láthatja, hölgyem, ez egy csöndes és finom ház.

Antónia: Én is csöndes és finom hölgy vagyok. Vagy nem így találta?

Kutya: Voltak közöttünk apró nézeteltérések, de én őszintén nagyra becsülöm önt és fájlalom, hogy elköltözik. De amikor ez történik, kérem, szóljon, mert nekem meg kell ismernem az új lakót. Tudni illik kapukulcsot kap, és ez egy kis adminisztrációval jár. Úgyhogy várom az értesítését.

Antónia: Minden rendben lesz! Viszlát ... öregúr!

Most érkezik Sümeghy, aki természetesen kap az alkalmon, és piszkálni kezdi barátját.

Sümeghy: Mint két kis galamb! Öröm volt nézni! Finom szólamok, kis puszik. Most ez a lány tetszik neked? Nem a virágárus?

Kutya: Ne szórakozz velem, Sümeghy Oszkár dalénekes, mert ráfázol! Te legyeskedtél a kis hölgy körül. Épp a virágárushoz indultam, amikor ez a liba elém toppant.

Sümeghy: Akkor ez egy libatop! Én monogám vagyok, mint egy teve. És hivatásos agglegény. Én imádom a kalandot, de egyszerre egyet és évekig. Remélem, még hosszú évekig. Ég áldjon, Don Juan!