Etus kimegy a piacra és természetesen a kedvenc kofájánál vásárol. Józsi nem csak kiszolgálja a művésznőt, hanem örömteli híreket is elárul neki.

Etus: Gyümölcsöt, mindenféle gyümölcsöt! Narancsot, almát, epret.

Józsi: Szőlőt! Gyönyörű a szőlő! Drága mint a nyavalya, de nagyon finom. Ha nincs pénze, művésznő, meghívom egy fürtre! Na? Jobb, mint a féldeci!

Etus: Mindkettőről lehet szó! Örülök, hogy újra jókedvű, Józsi!

Józsi: Elmúlt a tél végi bánat. Ez húsz dekával több, maradhat?

Etus: Persze.

Józsi: Jó. Akkor most az almát. Egyébként gyönyörű gomba van, gyönyörű a paradicsom és gyönyörű az élet!

Etus: Két hét múlva választás, mindenki borúlátó és szorong. Erre itt ül a világ közepén Józsi és boldog. Mi történt?

Józsi: Itt az igazi tavasz! Lehet, hogy megnősülök. Ne bámuljon, művésznő, legalább mondja azt, hogy gratulálok vagy minden jót, Józsi! Nem úgy, mint a többiek. Mármint hogy, azt mondják, hogy meg vagy te bolondulva, Józsi, a te korodban megnősülni?! Ugye, nem mondja?

Etus: Gratulálok. Meg minden jót. Fütyülök rá, hogy mások mit mondanak, ha én itt egy ilyen jókedvű Józsit találok, akkor nősüljön meg, ha akar!

Józsi: Tudtam, hogy egy igazi barátom van, és az maga, művésznő! Mennyi legyen a gomba?

Etus: Harminc deka.

Józsi: Legyen negyven, a többit én adom ajándékba.

Etus: Maga tudja. Én csak megköszönöm, de ha szerelmi örömében tönkremegy, ne engem okoljon! Számoljunk!

Józsi: Legszívesebben ajándékba adnám az egészet.

Etus: Kezdem hinni, hogy a barátainak igaza van, magának árt a szerelem, Józsi. Na, számoljon és fizetek. Ne veszítse el egészen a józan eszét!

Józsi: Már elvesztettem. Azt szeretném, ha mindenki velem örülne. Négyszázhuszonnégy forint.

Etus: Ez már normálisan hangzik. Lehet, hogy boldog, de olcsóbb nem lett! Tessék!

Józsi: Köszönöm!