Kutya igazán rendes pasas. Befizette Antónia, a feltételezett örömlány villanyszámláját. Sümeghy társaságában később becsengetett hozzá, hogy elkérje a pénzét. Nem egészen abban a fogadtatásban volt része, mint remélte.

Sümeghy: Könnyű ételekre is taníts meg, Lillácska gyomrát folyton elrontom a nehéz ételeiddel! Miért nem jön már?!

Kutya: Én nem diétázom, énnekem kemény, erős parasztgyomrom van. Én nem értek a piskótatésztákhoz!

Antónia: Jó estét, urak!

Sümeghy: Csókolom!

Kutya: Még délután három óra van.

Antónia: Igen? Akkor jó napot! Én már lefeküdtem.

Kutya: Ebben semmiképp nem szeretném megzavarni, de kifizettem a kisasszony villanyszámláját. Kérem, egyenlítse ki a tartozását, és én adom a számlát.

Antónia: Én nem adtam felhatalmazást. Pillanatnyilag nincs is pénzem.

Sümeghy: Dehát nem várhatja el, hogy Hegyi úr hitelezzen önnek! Ha nem fizet, kikapcsolják a villanyt a lakásában.

Antónia: Már ki van fizetve. Hegyi úr kifizette.Különben is, van gyertyám. Máskor csak akkor fizessen, ha megbízom vele! Köszönöm a szívességét!

Sümeghy: Ilyet még nem hallottam! Ahelyett, hogy fizetne, szemtelen és ... nem találok szavakat!

Kutya: Én meg a pénzemet... Nem is fogja kifizetni, ahogy látom. Igaz, hogy nem adott megbízást... Na, szépen vagyok! Többször nem fogok helyette fizetni, az biztos!

Sümeghy: Visszamegyek és megfojtom!

Kutya: Abból nem lesz pénz, csak börtön.

Sümeghy: Akkor csak úgy eltűröd, hogy becsapjon?!

Kutya: Hát, mit tehetek? Ez a pénz már a kutyáké. Mármint az összes többi kutyáé, csak nem az enyém.