Jutka elvitte magával Matyit az iskolai nyári táborba egy családi veszekedés után. A táborhelyen a bojler elromlott, ezért megkérték Ferit, vegyen egy újat és juttassa el hozzájuk. Gazdagrét szalmaözveggyé vált hőse barátja és üzlettársa segítségével teljesíti a küldetést, és közben megbeszélik a történteket.

Feri: - Azt mondtad, az üzletben nincs barát. Az üzlet az pénz, tehát én kifizetem a fuvart.
Góliát: -Akkor bérelhettél volna egy tehertaxit. Az se drágább.

Feri: -De a cég bevételéből én is részesedem, tehát valamennyit visszakapok belőle.És még borravalót sem adok.
Góliát: -Azt pedig, látod, elfogadtam volna. Mindent értek, de azt nem, hogy lehet az, hogy az asszonyka meg a gyerek ott táborozik, te meg magadban itt szteppelsz a fővárosban.
Feri: -Látod, ezt én sem értem. Nem tiszta ügy, az igaz.

Góliát.: -Összebalhéztatok?
Feri: -Olyasmi.
Góliát: -Nagyon?
Feri: -Hét éve élünk együtt, de ilyen még sosem volt. Felkapta a gyereket és elrohant.
Góliát: -Súlyos. És pont hét év. Ugyanis pont hét év után jön a legtöbb nagy balhé. Én hét év után váltam először, 14 év után másodszor. De nálatok kisgyerek is van. Nem tréfa. Te szúrtad el. Vagy őnagysága?
Feri: -Együtt. Ő is mondta, én is, aztán a lila köd. Azóta semmi életjel.
Góliát: -Akkor vigyük el, apuskám, egészen a szép asszony lábai elé, és elnyerjük bocsánatát.
Feri: -Azt nem. Elvisszük az iskoláig és a busz viszi tovább. Na gyerünk!
Góliát: -Na, jó!