Magenheim doktor ismét bebizonyítja, hogy kiválóan ért a konfliktuskezeléshez. Ezúttal egy, a férjét megölni készülő beteg nőt fékez meg.

Egy idős hölgy: -Megölöm! Én megölöm! Megette a káposztás tésztát, amit az anyámnak csináltam. Ott volt a lábasban!
Magenheim: -Persze! A legjobb, ha azt teszi, de talán beszéljük meg nyugodtan a dolgot! Ön telefonált nekünk?

A másik szobába bezárkózott idős úr: - Én telefonáltam, mert ez megöl! Ha kijövök a szobából, nekem esik azzal a bárddal.

Magenheim: -Na, jó! Üljünk le szépen, és beszéljük meg a dolgot! És szerintem tegye le azt a bárdot, most úgy sem használja semmire!
Az idős hölgy: -Ha kijön, levágom! Megette a káposztás tésztát. Én főztem az édesanyámnak!
Magenheim: - Tegye le azt a bárdot, most úgysem fog kijönni. Ön most ugye kórházi kezelés alatt áll?
Az idős hölgy: -Eltávozáson vagyok... Megetttttte.... Szétvágom a fejét.
Megenheim: -Mondja, nincs kedve velünk jönni a kórházba? Ott mégiscsak nyugodtabb, nem?
Az idős hölgy: - De ha ez odajön.
Az öreg mentős: -Biztosan nem jön. Hol van egy pár zokni meg egy meleg köpeny? Hűvös van odakinn.
Az idős hölgy: -Miért lenne hűvös? Egyáltalán nincsen hűvös. (Feláll és a köntösért indul)
Az öreg mentős Magenheimhez: - Te, eltegyem a bárdot?
Magenheim: -Isten őrizz! Lehet, hogy megint begurul! És akkor birkózás, injekció! No, meg a hordágy.
Az öreg mentős: Hordani a hetedikről? Isten őrizz! Folytasd a kígyóbűvölést! Te nagyon értesz hozzá.
Az idős hölgy:- A bárd.. Ott a bárd. Megmutatom, hol állt a kápossztás tészta, mert ha kijön, megölöm.
(Magenheim a karját nyújtja)
Az idős hölgy: -Ne nyúljon hozzám!
(Elmennek, majd az idős nő férje megkönnyebbülve kijön a szobából)