Két köztörvényes bűnöző beül a presszóba, és közlik Lacival, hogy nagyon örülnének, ha az övék lehetne. A tulajdonos viszont nem szeretne megválni élete főművétől.

Bűnöző 1: Megismételnénk a múltkori ajánlatot. Megvennénk a presszót.

Laci: Nem eladó.

Bűnöző 2: Önöknek megmarad a munkájuk. Erről szerződést is kötünk.

Laci. És mihez kezdenének a presszóval?

Bűnöző 1: Mulató lesz. Hátul játékteremmel. A bejárati ajtót áthelyezzük, az utca felőli fronton lesz a zenekar. Egy kis műsor, egy kis revü, élő zene, reggelig tánc. A kisasszonynak nem lenne kedve ilyen elegáns légkörben dolgozni?

Anna: Nem, köszönöm. Egyáltalán nem vonzódom ehhez az életformához. Szeretek éjszaka aludni az ágyamban. Kedves egészségükre!

(...)

Bűnöző (Lacihoz)1: Ha meggondolná magát, tessék, itt a névjegyem. Rajta a telefonszámom is.

Bűnöző 2: Én a maga helyében nem sokat gondolkodnék. Ezzel a kis kócerájjal olyan könnyen történhet valami.

Laci: Például?

Bűnöző 1: Oh, semmi konkrétum, csak véletlenül kiszaladt a száján. Minden jót!

Laci: Na, most kérek egy konyakot!