Egy régi ismerős bukkan fel Lenke néni közértjébe. Pattogi az, aki mindig és mindenért kötekedett a személyzettel. A férfi megállapítja, hogy a fejlődésnek betudhatóan már a boltban sem minden a régi. Ennek pedig nem örül.

Pattogi: -Itt már bosszankodni sem lehet!

Lenke: -Hát ez nem olyan nagy baj. Vagy hiányzik?
Pattogi: -Háááát, egy kicsit! De itt a tárolókkal nem ordítozhatok. A régi szép idők! Amikor sorban álltunk a húspultnál. Ott minden mérgemet kiadhattam!
Lenke: -Hát most már bevallhatom, hogy nagyon haragudtam miatta!
Pattogi: -Én is szégyelltem, de ami bosszantó eset napközben felhúzott, azt vásárláskor itt boldogan kiadtam magamból. Innen mindig lehiggadva mentem el. Most kereshetek új helyet!
Lenke: -Biztos talál!
Viktor (Lenkéhez): -Madarasi úr kéri, hogy legyen szíves hátra fáradni hozzá az irodába.
Lenke: -Megyek/ (Ismét Pattogihoz) Hát minden jót! remélem, akkor is nálunk vásárol majd, ha nincs kivel kiabálni!