A szalonban Juli névnapját ünnepelték. Fogyott is az ital rendesen. Ivott az ünnepelt, ivott Gábor Gábor és Vica is. Ennek bizony meg is lettek a következményei. No de lásuk!

 Gábor Gábor (Julival beszél telefonon): -Tegnap miért ittál annyit? Most mit mondjak a bejelentett betegeknek... Akarom mondani a kuncsaftoknak? (Közben egyik kezével a kagylót fogja a másikkal a nedves kendőt szorítja a homlokához) Vica, hozd már azt a kávét, mert elájulok! (Újra Julihoz) Másnap helyt kell állni! Mi már itt vagyunk mindannyian harca készen. Most miattad miattad mondjak le mindent?

Vica: -Itt a kávéd!

Gábor Gábor: -Most mivel fogjam meg, az Isten szerelmére?  (Julihoz) Nem téged! A kávét, amit itt Vica nyújtogat. (Vicához) Tedd már le az asztalra! (Julihoz) Bocsáss meg, majd később visszahívlak. Elvesztettem a fonalat, itt most teljes a káosz. (Leteszi a telefont, leül)

Vica: -Te vagy a hibás! Te mondtad folyton, hogy egyszer élünk! És ezért kellett innunk. Én nem bírom a szeszt! Haza karok menni, de nem bírok.

Gábor Gábor: -Nekem egyáltalán nem szokott megártani. Az a pogácsa, az volt a romlott. Talán hármat is megettem belőle. (leönti magát) Ez a vég! Arkangyal lekávézva.

Fruzsi: -Ilyen állapotba legjobb, ha beállsz egy cukrászdába rétest cukrozni! Csak végigmész remegő kézzel a sütemény fölött és kész a munka. Na, gyere ki, vedd le a rongyaidat, kimosom őket. Nem tudom, minek iszik az, aki nem bírja?

Vica: -Nem értem! Te háromszor annyit ittál, mint mi, és semmi bajod! Én egyszerűen a végét járom.

Gábor: -Fruzsi, az nem igaz, hogy te ennyire bírod. Júlia napja volt, a Julianna név minden változatára ittunk egyet, és sok változat volt. Neked az elvonóban lenne a helyed, de itt állsz, és semmi bajod. Nincs igazság!

Fruzsi: -Nekem nem alapfokú vizsgám van piából, Arkangyal. Most kimosom a gönceidet, és egy ideig hideg víz alá tartjuk a fejecskédet. Aztán van a hűtőben jeges sör, az a legjobb orvosság.

Gábor: -Előbb a sör!