Jutka és Pongrác beszélgetnek az iskolafolyosón. A gyereket mindig magára hagyják a szülei. Olyankor napokig magáról kell gondoskodnia. A tanárnő mindezzel most szembesül.

Pongrác: -Többet vagyok egyedül, mint a szüleimmel. Gyakran napokra elmennek.
Jutka: -Ki ad meleg ételt és tiszta ruhát? Ki segít a leckében?

Pongrác: -Teljesen önellátó vagyok.
Jutka: -Eddig semmi baj nem volt veled. Most rossz kedvű vagy, nem figyelsz és szünetben behúzódsz egy sarokba. Tudok segíteni valamiben?
Pongrác: -Köszönöm a figyelmeztetést, majd összeszedem magam. Tetszik tudni, amióta Misit elvitték, valahogy nehezebben megy minden.
Jutka: -Ki az a Misi?
Pongrác: -Egy kis papagáj. Nem volt az enyém, de jó pár hétig nálam lakott. És aztán visszavitte a gazdája. Nagyon megszerettük egymást és most hiányzik. De ne tessék aggódni, nem lesz velem gond!
Jutka: -Értem. Ha szólnál a szüleidnek, hogy vegyenek egy másik papagájt, vidámabb lennél?
Pongrác: -Ha azért nem szólok, hogy egyedül hagynak, akkor nem szólok egy papagájért sem. Semmiért nem szólok. Tetszik tudni, Jutka néni, ilyen az élet.
Jutka: -Nagyon komoly igazságokat mondasz te itt. Én mindenesetre jobban örülnék, ha kevesebb fájdalmad és minél több jó jegyed lenne. A többin majd én is gondolkodom. Na, igyekezz az osztályba! És bármi gondod van, velem nyugodtan megbeszélheted. Én is szólok, ha látom, hogy valami nincs rendben. Na, igyekezz!