-Elegem van a cigányéletből. Ma itt lakunk, holnap ott, és közben mindig másokhoz alkalmazkodunk. Nekem ez így nem megy.(Elhangzott: 1992. augusztus 5-én)

-A csendes többség megszakad a munkában és a főnök büszke az eredményre.(Elhangzott: 1992. május 14-én)  

  Julcsi és Kristóf a lány szobájában szerelmeskedik. Kijönnek, bekapcsolják az új tévét, majd lebuknak. Kristóf: -Ihatok egy korty vizet?Julcsi: -Persze, hogy ihatsz!Kristóf: -Ezt megúsztuk.Julcsi: -meg!(Néhány apró lopott csók)Kristóf: -Na, gyere, nézzünk tévét, ahogy ez szolid fiatalokhoz…

-Nekem nem megy mindig könnyen ez a mosoly. De ma is azt tapasztaltam, hogy ha kedves és türelmes vagyok, még a legtürelmetlenebb emberek is megszelídülnek.(elhangzott: 1995. augusztus 3-án)  

Lenke bölcsessége:-Elvállaltam, hogy az ünnepen is dolgozom. Minden fillér kell, hogy rendbe hozzuk a fürdőszobát.(Elhangzott: 1995. április 13-án)

Alma egy kisebb kihagyás után visszatér a presszóba. Matild néni lelkesen fogadja, mert az ő kezéből még a kávé is finomabb. Vendég: Ó! De rég láttam, kedves! Csak nem történt valami rossz? Alma: Nem, minden rendben van! A szokásosat? Vendég: Igen. Ez az én napom nagy pillanata: a délutáni kávé…

-Életemben egy munkahelyváltozás volt, és legalább három rendszerváltozás. És az utóbbi a nehezebb, de én optimista vagyok. (Elhangzott: 1993. november 11-én)

-Én teljesen megértem, hogy a változás sok problémával jár. De ha ez állandóan az én biztonságomat veszélyezteti, nem tudok lelkesedni.

-Még hogy háromperces diagnózis meg boríték! No, mindegy! Én örülök, hogy orvos és büszke vagyok rá, hogy gyógyítok. A többi nem érdekel. (Elhangzott: 1995. március 30-án)

-Az a szép egy ilyen nagy családban, hogy mindig van esemény. Autólopás, lábgyulladás, rossz iskolai bizonyítvány. Szóval nem unatkozunk. (Elhangzott: 1993. május 13-án)